Egy édesanya kétségbeesett üzenetet tett közzé a Facebookon, ugyanis el akarták rabolni hároméves kisfiát, miközben tőle csupán két méterre volt a gyermek. Kizárólag a nő lélekjelenlétén múlt, hogy a gyerek sértetlenül megúszta, leszámítva azt a sokkot, amit átélt.
„Két kisfiammal sétáltam Csepelen délelőtt egy buszmegálló mellett. A következő történt: kicsi a babakocsiban aludt mellettem, a hároméves kisfiam meg leszállt a futóbicikliről tőlem két méterre, hogy integessen a busznak. Majd jött egy hatvan év körüli nő és egyik kezével felkapta a biciklit, másik kezébe pedig a kisfiamat. A csilingelő ajtónál majdnem felszállt vele a buszra, úgy rántottam ki a gyerekemet a kezéből. A másik kezemmel a babakocsit szorítottam, nehogy eltolják a kicsit” – számol be a sokkos hatás alatt lévő édesanya.
A tettes hatvan év körüli, rövid, vörös hajú molett hölgy volt, aki egy átlagos nagymama benyomását keltette. Az édesanya egy életre megtanulta: senkihez nem szabad odaengedni a gyereket, bármilyen jó szándékúnak is tűnik!
A gyermek még később is sokkos állapotban volt, az édesanyja is teljesen kiborult. Hosszú ideig csak sírt és a gyermekét próbálta nyugtatgatni. A gyerekrablási kísérlet miatt a család feljelentést tett. A Bors megkereste az ügyben a BRFK-t, a rendőrök megerősítették, hogy folyik az ügyben nyomozás.
1995 májusában a III. kerületből elraboltak egy 14 éves kislányt, Ildikót. A tettesek az édesapa alkalmazottjai voltak és tízmilliós váltságdíjat követeltek. A három romániai magyar gyanúsított a váltságdíj átvételére először a Gellért tér egyik telefonfülkéjét választotta, másodszorra pedig egy törökbálinti helyszínt. A tízmillió forinttal mind a két helyszínen megjelenő szülőket a rendőrség civil munkatársai kísérték. Ez a rablóknak is feltűnt, így nem vették át a pénzt. Végül is június 2-ára – ahogy ők fogalmaztak –elfogyott a „rablásra szánt pénzük”, ezért úgy döntöttek, hogy szabadon engedik a lányt. Ildikót két nappal később, este fél 11-kor a Boráros téren elengedték.