A könnyeivel küszködik a 22 éves Róbert, amikor felidézi, mit tett vele évekkel ezelőtt nevelőapja. A tettes ugyanaz a férfi, aki hitoktatóként nemrég a tanóráján próbált szexre kényszeríteni két kislányt.
Forrás: Czerkl Gábor
Az átlagos kisgyermekek életét élte, rosszalkodott, játszadozott, és az első iskolai évekre készült a kis Róbert, amikor az édesanyja megismerkedett R.-rel. A családanya rengeteget dolgozott, az akkor húszas éveinek végén járó férfi módszeresen behálózta, s aberrált szexuális „játékokra” kényszerítette a kisfiút.
– A beteges nemi vágyait rajtam élte ki, de a poszttraumás stressz miatt képtelen voltam beszélni róla. Eleinte „csak” a mutogatás volt, aztán a molesztálás, utána pedig sokkal durvább dolgok következtek. Volt, hogy havonta, kétnaponta, aztán naponta fajtalankodott. Többször le is kötözött közben, s bezárt a szobába. Álmaim, vágyaim, terveim voltak, aztán kirángattak a sötét valóságba – emlékezett vissza gyötrelmes gyermekéveire.
Róbert sokszor próbált anyjának beszélni, de a fenyegetésektől és szorongató érzelmektől nem jött ki hang a torkán. Rengeteg szenvedés után végül a tévében látott egy pedofilról szóló riportot, ami akkora erőt adott neki, hogy képes volt beszélni a dologról, azután édesanyjával együtt már mentek is a rendőrségre. A szexuális ragadozót szemérem elleni erőszak miatt 2008-ban elítélték, de még a bilincsbe verése közben is a kis Róbertre mosolygott. Büntetlen előélete miatt a maximálisan kiszabható 15 évből csupán hét és felet kapott, a jó magaviselete miatt pedig alig több mint hat év után szabadult. A tárgyalásokon először tagadta a tettét, ártatlannak vallotta magát, aztán már azt mondta, hogy csak a fiúnak akart jót. Végül belezavarodott a saját magyarázkodásaiba, és elismert mindent.
Szabadulását követően R. hittudományi főiskolára jelentkezett, s több tatabányai általános iskolában is hitoktatásba kezdett. Néhány hete aztán ismét robbant a bomba: a most 41 éves férfi előzetesbe került, mert a gyanú szerint a tanóráján egy 9 és egy 7 éves kislányt fajtalankodásra akart kényszeríteni. Az egyik gyermeket arra kérte, vetkőzzön le, a másikat pedig a nadrágjához húzta. Amikor a lányok menekülni akartak a teremből, visszarántotta, és nem engedte ki őket. Ahogy azt elsőként megírtuk, a jelenlegi menyasszonya ennek ellenére kiáll mellette.
– Tönkretette az életemet, nem engedhették volna ki ennyi év után. A gyerekneveléstől örökre eltiltották, felháborító, hogy a történtek után alkalmazták és egy hivatalos intézményben is a kicsik közelébe tudott férkőzni. Teljesen elképedtem, hogy újra megtörténhetett, ki tudja, hány gyermeket tudott még behálózni. Mit gondoltak, megjavul, ha visszaengedik a társadalomba? – teszi fel a költői kérdést a megtört fiatalember, aki reménykedett abban, hogy soha többé nem fog hallani R.-ről.
Egy ilyen szörnyű traumasorozat az emberek többségét teljesen tönkreteszi, de Róbert hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot. Ennyi év után úgy érezte, a nyilvánosság elé kell állnia, hogy felhívja a figyelmet a borzasztó jelenségre.
– Szerencsére lelki érzékenységgel megúsztam, de borzasztó időszakon mentem keresztül. Sokáig undorodtam magamtól, hatalmas belső küzdelem árán tudtam csak letisztázni a történteket magamban. Nem félni kell az ilyen emberektől, hanem fellépni ellenük. Édesanyám a mai napig hibáztatja magát a történtek miatt, de én egyáltalán nem haragszom rá, mert tudom, hogy nem az ő hibája – mondja a fiú.
Róberték sokáig Tatabányán éltek, a fájó múltat maguk mögött hagyva manapság egy békés kistelepülésen húzzák meg magukat.