Megszólalt a Borsnak N. István egykori nevelőtisztje. Az 1980-ban rendőrgyilkosságért elítélt férfi mindent megtett, hogy mielőbb kijusson a börtönből, az újabb gyanú szerint pedig saját gyerekeit ronthatta meg.
Úgy tűnt, hogy megváltozott, de személyisége ezek szerint torzult – mondta a Borsnak az a férfi, aki nevelőtisztje volt az 1980-ban, 20 évesen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt N. Istvánnak. A hírhedt Soós Lajos-féle bűnbanda tagjaként István 2000-ben, feltételes kedvezménnyel szabadult. – Beilleszkedett a börtöntársadalomba, nem kereste a konfliktust, a személyi állománnyal is tisztelettudó volt – emlékezett Istvánra egykori nevelője.
Szabadulása után N. hosszú évekig hajléktalanként élt, 2007-ben vagyon elleni bűncselekmények miatt felfüggesztett börtönt kapott, de úgy tűnt, a börtönéveknek megvolt a hatása. István a Nógrád megyei Tarnaszentmiklósra költözött akkori élettársával, Andreával, akivel egy melegedőben ismerkedtek meg. Két gyermekük is született, Ádámot és Tündét közösen nevelték.
Páv évvel ezelőtt azonban már lehetett sejteni, hogy valami nem stimmelhet a család körül: gyermekbántalmazás miatt vizsgálódtak a családdal szemben. N. István akkor azt mondta, hogy kislányát az óvodai ballagás alatt érte sérülés, de ez nem tűnt életszerűnek.
A múlt héten aztán az 59 éves férfit szexuális erőszak gyanújával letartóztatták. A hatóság szerint egy lakatlan házban heti rendszerességgel erőszakolhatta saját gyermekeit. –Halmazati bűncselekményről beszélünk, ráadásul mivel a kisfiát és a kislányát is zaklatta a gyanú szerint, kétrendbeliről. Véleményem szerint a jelenlegi eljárás tárgyát képező bűncselekményért kiszabható 5-15 évig terjedő szabadságvesztés jelentősen, akár hét és fél évvel is emelkedhet – mondta a Borsnak dr. Kamarás Péter ügyvéd. Megkerestük N. István kirendelt ügyvédjét is, de ő nem kívánt nyilatkozni védencével kapcsolatban.
N. István a korszak különösen kegyetlen, brutális gyilkosaival együtt állt a bíróság elé a hetvenes évek végén. Korabeli beszámolók szerint még a Soós-féle halálbrigádból is kitűnt szadisztikus tulajdonságaival. István a bírósági eljárás során a teljes tagadást választotta. Rendre állította, nem emlékszik semmire. Sunyinak tartották, a tárgyalásokon egyszer sem nézett bele bűntársai szemébe. Amikor Gyulai Károly rendőr holttestét elásták a kukoricaföldön, visszanyomkodták a kukoricatöveket, hogy ne legyen feltűnő az ásás nyoma. "Lesz legalább fejfája" – hangzott el akkor a cinikus hozzászólás N. szájából.
Fiatal volt az akasztáshoz
N. István a Soós-ügy harmadrendű vádlottja volt, csak azért nem ítélték halálra, mert a bűncselekmények elkövetésekor még nem töltötte be huszadik életévét. 1979-ben Soós Lajossal együtt végeztek a 29 éves Borai Lajossal, aki éppen harmadik gyermeke megszületését ünnepelte. Először Soós szúrt, majd N. következett, aki még meg is rugdosta az áldozatot. Pár héttel később Gyulai Károly főtörzsőrmestert ölték meg, hogy fegyvert szerezzenek egy régóta tervezett bankrabláshoz. Miközben két társa végzett a rendőrrel, N. István ásta a sírt.
