Tizenhárom éves korában kezdte a stoppolást, huszonnyolc évesen már a fél világot így utazta be Mayer Marci. A leghosszabb útja 2014. nyarán volt: Észak-Koreától hazafelé egy nagy kör, 18 000 kilométer két hónap alatt.
Cinkotán laktunk, Gödöllőre jártam általános iskolába, és a HÉV útiköltségét praktikusan úgy spóroltam meg, hogy hazafelé kiálltam az M3-asra, és stoppal jöttem haza – meséli a Borsnak Marci, akinek megtetszett, hogy dumálgathatott olyan társadalmi hátterű emberekkel, akikkel egyébként soha nem találkozhatott volna.
– Vannak országok, ahol még mindig nagyon jól megy a stop, főleg keleten, mert ott érdekesek vagyunk, szellemi élmény nekik egy európaival kapcsolatba lépni. Ott öt percnél többet soha nem álltam az úton – állítja a világjáró. – Általában színesbe öltözöm, mert a szovjet utódállamokban a nők és a férfiak is többnyire feketében járnak. Egy piros pulóver vagy egy piros kabát jelzés: külföldi vagyok, vegyél fel, és dumáljunk egy jót!
Nagy távolságok esetén benzinkutaknál vár kamionokra, egyébként személykocsikat stoppol. A francia, az angol, a német és az orosz is jól megy neki, olyannyira, hogy Oroszországban egy évig tanított angolt és
franciát.
– Nyugat-Európa fiatalabb koromban lecsengett nálam, ma már csak keletre járok. Nagyon kevés cuccot viszek magammal. Van hálózsák, néhány ruha, amit útközben ki tudok mosni, fejlámpa, útlevél, vízumok.
A pénz leginkább arra kell, hogy a városból eljussak egy benzinkúthoz. Kajára nem kell költeni, mert arrafelé nagyon vendégszeretőek az emberek, de erdőben is lehet gyűjteni élelmet, és megalszom bokorban is. Az egyedül stoppolást húszéves koromig kimaxoltam, azóta jobban szeretek valakivel menni, most már a párommal. A sofőrök szemében bizalomgerjesztőbb egy fiú-lány páros az út mentén még akár két lánynál is. Egyébként fontos a fokozatosság. Rövid távokkal kell kezdeni.
A leghosszabb út
A leghosszabb stoppos útja az észak-koreai–kínai–orosz hármas határtól, Haszan településtől Moszkváig tartott.
– Fejembe vettem, hogy víz alatt úszva átjutok Észak-Koreába, ami – utólag végiggondolva – hülye ötlet volt, és nem is sikerült. Egy katonai fogdába kerültem, aztán amikor kiengedtek, onnan vettem hazafelé az irányt. Egyébként többször is ültem katonai fogdán, voltam nagyon nehéz helyzetekben is, de megtanultam, hogyan kell kivágnom magam. A lényeg, hogy együttműködőnek kell lenni. Ami előnynek tűnik, az az EU-s útlevél, az EU-s állampolgárság, habár azt, hogy hol van Magyarország, nem mindig tudják. Szívesen barátkoznak az emberek, ez alól csak Kína kivétel, ahol nagy nőhiány van, ezért nem nézik jó szemmel a külföldi férfiakat – mondja Marci, aki most nyáron tervez egy utolsó nagy utat a párjával (a cél még titok), és utána – ahogy fogalmaz – egy időre leáll.
