Nyíltan beszélt betegségéről a kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás: Most a rákkal kell megküzdenem

– Szia, Tamás! Nem rosszkor? – óvatoskodom a telefonban. – Á, nem. A „házi kemózás” már rutin, nem zavar a mozgásban – mondja kissé fáradt hangon, de a rá jellemző lazasággal. – Szólj, ha ideértél, lemegyek eléd. 

Aztán egy kis táskával megjelenik a liftajtóban a „kenukirály”. – Ebben van az e heti dózis – igazítja meg hóna alatt. – Kicsit legyengít, de kell a túléléshez. 

– Mióta tart? 

– Két évvel ez előtt, ’17 nyarán kezdett fájdogálni a gyomrom, de nem nagyon törődtem vele, majd elmúlik. Aztán csak nem akart. Elballagtam a Honvéd Kórházba, mert mi, sportolók oda tartoztunk. Vért vettek, meg tökölődtek, ültem ott hat hat-hét órát, aztán faképnél hagytam az egészet. Másnap bementem Pénzes István professzorhoz a Kútvölgyibe. Elkezdődtek a különböző vizsgálatok. Bár akkor már komoly késésben voltam. A Tömő utcai klinikán, ahová bekerültem, a rákkutató orvoscsoporttal konzultálva közösen vettük fel a harcot az istenverte kórral. Nagy segítségemre volt ebben a közel tízéves rákkutatói gyakorlattal rendelkező Barnabás fiam is. Csak a legnagyobb tisztelettel és hálával gondolok rájuk, és az angyali türelemmel, szakmai elhivatottsággal megáldott gondozó nővérkékre. Ők mindent elkövettek, mindenben segítették a terápiám sikerét. Bár az egyre szaporodó rák jelentős előnyhöz jutott. És nem érte be a vastagbéllel, ráment a májra, tüdőre. Ezeket 2017 őszére diagnosztizálták. 

Mindenféle vizsgálatok következtek számára. Amikor a Príma Primissima-díjat átvette, már tisztában volt mindennel. Tizennyolc tavaszától folyamatosan kapja a kemót. Hogy miként viseli?

– Kis szerencsém, hogy nem a legnehezebb fajtát osztotta rám a sors, hanem a gyengébb változatot. Azért van gond: a szívizomzatom szép kis terhelést kapott a versenyzésem időszaka alatt, annak elhasználtam úgy a 40 százalékát, de azért igyekszem tartani magam. Tavaly, a mexikói olimpia 50. évfordulója alkalmából meghívták Közép-Amerikába, az egy csodás élmény volt neki. 

– Ott volt Hesz Misi, Tatai Tibi, Csizmadia, Pfeffer Ani, Rozsnyai Kati, Giczi Csaba… De itthon is mozgolódok, rendezvényeken, élménybeszámolókon, falunapokon megjelenek, ha hívnak – és hívnak! Mindent egybevetve, mostanság már jóval visszafogottabban élek. Sokat pihenek, unokázom. Tavaly felhagytam a vendéglátózással, nyugodtabb életre rendezkedtem be. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, főleg a korosztályomnak, hogy vegye komolyan a rendszeres szűrővizsgálatokat, amíg nem késő. Októberre kaptam időpontot egy újabb CT-vizsgálatra, majd ott kiderül, milyen állapotban vagyok. Szerintem tűrhetőbben – kacsint, és mosolyogva dedikálja a korábban róla íródott riportkönyvet.