Napjainkban az arany- és ezüstékszerek mellett újra divatba jött a drága- és féldrágakövekből készült vagy azokkal díszített nyakláncok, karkötők viselése, amelyeknek sokan gyógyító-védő hatást tulajdonítanak.
Mivel a kristályok évmilliókon keresztül formálódtak a föld mélyén, magukon viselik a fejlődésük lenyomatait, és rengeteg energiát rejtenek. Az ezoterika hívei szerint emiatt ezeknek az ásványoknak bűvös, gyógyító és spirituális erejük van, ezért régen védelmező talizmánként hordták őket, később a papok és a királyok kiváltságai lettek – majd újból tudatosan a kövekhez fordult az átlagember is. Tárgyi és írásos bizonyítékok szerint a kövek ősidők óta fontos szerepet játszanak az emberek életében, egyes fajtáiknak kiemelt helyük volt a szertartásokban és a mindennapokban egyaránt.
Az ókori Egyiptomban a mágikus szertartások titkos kellékei voltak, és varázserejüket, használatuk módját csak a beavatottak ismerték. Az indiánok írásos emlékei között találhatók leírások a drágakövek eredetéről és jótékony hatásairól. A kelták idejében szimbólumokat véstek rájuk, ezzel tartották távol az ártó szellemeket. A középkorban széles körben használták gyógyításra, védelemre és konkrét célok elérésére. Úgy hitték, hogy viselőjüket különleges erővel vértezi fel, ezért mindig maguknál tartották. Mára általánosan ismertté vált, hogy a kövek kiváló rezgésfelvevő és tárolóképességgel rendelkeznek, a beavatott energiát örök időkre megtartják.
Osztályozásuk
A hétköznapi élet mágikus köveit különböző szempontok szerint osztályozzák.
A gyógyítókő aktiválja a test saját gyógyító erőit, a szerencsekő felerősíti Fortuna energiáit, segít bevonzani a szerencsét. A gazdaságkő az anyagi gyarapodást segíti elő, a szeretetkő megbecsülést és szeretetet hoz életünkbe, a szerelemkő pedig segít rátalálni az igazi társra. Az örömkő boldogsággal és örömmel ajándékozza meg viselőjét, a védőkő megóv a rossz erőktől és megszabadít a rontástól. A kívánságkő teljesíti a vágyakat, az oldáskő megszabadít a ragaszkodástól, a függéstől és a félelmektől.
Érdekes mítoszok
Az ősi kultúrákban egyes kristályokról és kövekről különböző mítoszok születtek.
A lapis lazulit nagy becsben tartották, régen az uralkodók köve volt, az isteni védelem jelképévé vált. A jelentése: kék kő, és a perzsák a kőnek tulajdonították az ég kék színét, és úgy vélték, tulajdonosának természetfeletti erőt kölcsönöz. Egyiptomban a gyógyítás és díszítés mellett még ékszerként és porrá zúzott formában szemhéjpúderként is használták. Az ametiszt a józanságot és a spirituális képességet jelképezi, megóv a kísértésektől, és távol tartja a rossz szándékot, a betegségeket és a tolvajokat, ezért az utazók talizmánjaként is számon tartják.
A borostyánkövet szintén sok legenda övezi: ismert volt védelmező erejéről, ezért a gladiátorok viselték a pajzsukon. Használták betegségek gyógyítására, és mélyen hittek abban, hogy megőrzi a fiatalságot, a szépséget és az egészséget, ezért előszeretettel hordták ékszerként.
A jáspisban ugyancsak hatalmas erő rejlik, őseink a gonosz szellemek ellen is „bevetették”, de használták, sőt egyes kultúrákban a mai napig is használják bátorságot adó, testet és lelket összehangoló amulettként.
Az obszidiánt már az őskorban ismerték, akkoriban még nyílhegyeket és pengéket készítettek belőle. Később mágikus erőt véltek felfedezni benne, úgy tartották, aki átnéz rajta, megpillanthatja a holtak világát. Az ókorban egyes kultúrákban tükröt készítettek belőle, majd amikor a tulajdonosa meghalt, a tükörrel együtt temették el.
Más nem érintheti
Akit vonzanak a mágikus kövek, tudnia kell, hogy amikor választ magának, a megérzéseire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja azt, amelyik a legjobban illik a saját rezgéseihez. Fontos szabály, hogy ha kiválasztotta a megfelelőt, már nem szabad senki más kezébe adni.