Nem megy jól a kocsmáknak Csévharaszton és környékén, ezért a helyiek nem bánták, hogy egy régi italozó helyén nyílt katolikus kápolna.
Ima Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem! – ezzel a Bibliából vett Krisztus-idézettel illusztrálta Antal András plébános, hogy a katolikus egyház és a helyiek miért nem találtak semmilyen kivetnivalót a Pest megyei Csévharaszton, hogy egy kocsmaépületből alakítottak ki kápolnát. Az épületet a hétvégén áldotta meg Beer Miklós váci püspök, de már két éve gyűlnek össze ott rendszeresen a hívek.
Ivóból szent hely lett
– A község szélén lakó időseknek messze volt a falu temploma, ők szerettek volna egy közelebbi kápolnát, ahol vasárnaponként, mintegy 15-20-an összegyűlhetnek – mesélte a plébános, aki szerint a mérsékelt alkoholfogyasztás a katolikus rituálék része, és a kereszténységtől nem idegen, hogy akár egy régi kocsmában alakítsanak ki szent helyet. Antal András – aki a teológia mellett marketing- és reklámmenedzser szakon végzett – elmesélte, hogy a térségben óriási a szegénység, emiatt még a kocsmáknak sem megy túl jól.
– Egy kocsmáros mondta nekem egy közeli faluban, hogy veszteséggel működik. Az emberek többsége leül egy húszforintos fröccsre, és egész nap amellett ül – mondta a plébános.
Betett a cigi tiltása
A nyugdíjas Bán József – akié feleségével együtt a kápolna épülete – is azt mondta, miután betiltották a cigarettaárusítást és a nyerőgépeket, már csak „egy kis zsebpénzért” lett volna értelme működtetni az italozót, de ők inkább nyugalmat akartak. Ezért ingyen a katolikus egyház rendelkezésére bocsátották a bezárt kocsmát.
Letakarták a pultot
Az épületen már semmi sem emlékeztet az egykori ivóra, mindössze az egyik külső lámpán vettük észre egy magyar sörmárka visszamaradt címkéjét.
– Elfogyott az új üveg az átalakításkor – sajnálkozott Bán József, aki egyben a kápolna harangozója is. Az épületben a régi italpult már nem látszik. Hegyekben áll ugyanis a környékbeli hipermarketektől átvett tartós élelmiszer és ruha, amit a plébános gyűjt a helyi szegényeknek. A falu két kocsmája közül egyikben sem találtunk olyat, aki felháborodott volna az egyik kocsma hiányán: Csévharaszton a többség nem igazán vallásos.
– Mi itt szoktunk áldozni az Úrnak mindennap – mondta nevetve a kocsmáros.
