Egy munkahelyi közösség számára éppoly megterhelő egy koronavírusos kolléga, mint magának a betegségben szenvedőnek. A bizonytalanság, a félelem és a szorongás szörnyűségeket produkálhat.
Forrás: Shutterstock
A koronavírus nem csak a látható és érezhető fizikai tünetek miatt veszélyes betegség: hónapok óta tartó jelenléte az egész világ gondolkodását megváltoztatta. És itt most nem csak a tavasszal még jellemző egymást segítő attitűdre gondolunk, hanem éppen bizony az érezhető feszültségre, a bizonytalanságra és a stresszre, amit a fejünk felett lebegő rémkép szül, ami a munkahelyekre is begyűrűzött. Számos olyan esetet lehetett már hallani, hogy valaki, aki a megbetegedés után visszatért a munkahelyére, kiközösítéssel találkozott. A kollégák féltek tőle, nehogy még fertőzzön. Mit tehetünk a betegségen átesettként és kollégaként, hogy ezek a kínos esetek elkerülhetőek legyenek?
Pszichés teher
– Nem kell sokat magyarázni, a koronavírus elsősorban a betegeket viseli meg, és nem csak a fizikai tünetekre gondolok – kezdte Makai Gábor pszichológus.
– A karantén maga és főként a betegség pszichés teher, ami sokszor párosul szégyenérzettel. Ennek a folyamatos szégyenérzetnek lehetnek következményei, pszichés tünetei, mint a depresszió és a szorongás. Sokan tartanak attól, hogy megbetegítenek másokat, ez egy plusz teher, még tovább fokozza a bűntudatot és a szégyent
– magyarázta a szakértő, hozzátéve, nem elég a belső vívódás, a kollégák is könnyen és gyorsan rányomják a „szégyen bélyegét” a koronavírusosra. Makai előtt is ismert jelenség, hogy „leprásként” tekintenek a gyógyult kollégára.
Keserű tudatlanság
– Ennek oka, hogy nem ismerjük még pontosan a vírust, kevés a tudásunk, félünk tőle, nem ismerjük a következményeit. A félelem pedig elmossa a racionális gondolkodást és attól is félünk, akitől már nem kell. A kollégák kiközösítő viselkedése tehát a tudatlanságról szól. Tudni kell ám azt is, hogy aki kiközösít, maga is szorong, veszélyesnek érzi a kollégáját
– folytatta Makai.
De, ha mindenki fél, mégis mi lehet a megoldás? A megoldás kulcsa a főnökség kezében van.
– Fel kell ismerni és meg kell akadályozni a szégyenkeltést. Javaslom a csoportos foglalkozásokat akár egy pszichiáter bevonásával is. Ki kell beszélni a félelmet és a fantáziát is, miközben hiteles információkat adunk a munkavállalóknak. Egy szakember ebben sokkal nagyobb hatást tud elérni. A csoportos foglalkozást el lehet kezdeni már akkor is, amikor a beteg kolléga még otthon van, de amikor visszajött, mindenképpen meg kell ejteni – figyelmeztetett a pszichológus. Makai szerint azért is érdemes ezen a lehetőségen elgondolkozni a főnököknek, mert a kiközösítés és a széthúzás a munka rovására is megy.
Ez is érdekelheti
Ha felismerik ezt, azonnal be kell avatkozni, a teher alatt ugyanis a munkavállaló is megroppanhat. A pszichiáter figyelmeztetett: a szégyen hatására öngyilkosságot is elkövethetnek a koronavíruson átesett betegek.
Csoportos foglalkozás
Ám nem lehet mindent a kollégákra fogni, a víruson átesett munkavállalónak is szerepe van abban, hogy hogyan fogadják majd, ha visszatér.
– Ha a kollégák úgy érzik, hogy valamit eltitkolnak előlük és csak részinforámciókat kapnak, az mindig gyanússá válik. Joggal merül fel a többiekben a kérdés, hogy az illető még fertőz, azért nem beszél vagy csak egy negatív tesztje van, úgy jön vissza dolgozni? Én ezért azt tanácsolom, hogy aki vírusos, az természetesen és a valóságot mondva kommunikáljon. És már csak azért is beszéljen az állapotáról, hogy a kollégái reális képet kapjanak a betegség lefolyásáról. Jó esetben lássák, hogy nem minden esetben jár a megfertőződés intenzív osztályos ápolással, ez az ő tudatlanságukat és bizonytalanságukat is oldja.
Végső megoldás?
***
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja (mobilról is) a 116-123-as, ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel az ongyilkossagmegelozes.hu-t!
