Visszatért a klinikai halálból Matók János székesfehérvári újságíró. Ott számos elhunyt családtagjával találkozott, édesapja mosolyogva hívta őt: gyere, várunk!
Másvilági tapasztalatairól mesélt a Borsnak Matók János, aki a csaknem végzetes szívinfarktusa után a székesfehérvári Szent György Egyetemi Oktatási Kórházban lábadozik.
Ötödször támadt az infarktus
János 300 másodpercet töltött el a holtak világában.
– Március 3-án, az újabb durva fagyhullám érkezésekor éreztem, hogy gondjaim lesznek – kezdi János, aki 1978-tól a Fejér Megyei Hírlapnál dolgozott több mint három évtizedig, tíz évig a lap sportrovatát is vezette.
– Rosszullétben van rutinom. Korábban négy szívinfarktust szenvedtem el. Most az öcsém kísért el a kórházba, az orvosaim hozzákezdtek a szívkatéterezéshez, de a műveletet befejezni nem tudták, mert elvesztettem az eszméletemet. Kiderült: Jánost az ötödik infarktusa döntötte le a lábáról. A további történésekről már a hozzátartozóitól értesült.
Nem látott fényfolyosót
– Két-három napig nem végezhették el a koszorúér állapotának felmérését. Számomra egybefolyt minden, többször mesterséges kómában tartottak. A húgom említette – ezt az orvosok megerősítették –, hogy öt percig voltam a klinikai halál állapotában. Onnan Csíkos Csaba főorvos és teamje hozott vissza. János – a sok más, halálból visszatért beszámolójától eltérő módon –, nem haladt át a fényfolyosón, fehér szellemalak sem közelített felé. Ezzel szemben hús-vér alakjában néhai édesapja jött eléje.
– Önkívületi állapotban apám nevét kiáltottam, kommunikáltunk is, emlékszem, felszabadult mosollyal hívott: gyere, várunk!
Készül a lánya ballagására
Matók a 80-as években két esztendeig a város birkózóklubja, a Szondi SE társadalmi elnökeként, később technikai vezetőjeként fáradozott. A másvilágon látta az elhunyt vezetőedző Tombor Istvánt, néhai fehérvári újságíró barátait, Sipos Józsefet és Dévényi Tibort is.
– Tudja, a fájdalmat megszoktam, cukorbetegségem következtében tízszer műtöttek, a jobb lábfejemet csonkolták, mindössze a sarkam maradt meg belőle. Úgy összegez: végleg meghalt volna, de a családtagjai szeretete visszahozta. Végtelenül gyenge, súlyos gyulladás is gyötri. Azt ígéri, összeszedi magát, hiszen májusban szeretne elmenni Sára leánya érettségi ballagására. Felvetésünkre azt válaszolja, sosem hitt Istenben, és újjászületése után sem teszi azt.