Sírva gyászolja imádott lányait, miközben hazavárja a kicsiket halálba vivő édesanyját Á. Róbert, aki két gyermekét vesztette el a tragikus kecskeméti vonatbalesetben. Az anyukáját azóta is kórházban ápolják.
Forrás: Végh István
Két napja csak zokogni tud Á. Róbert, aki már soha többé nem ölelheti magához imádott kislányait, a 8 éves Nikit és a 11 éves Szandikát.
Mint azt a Bors megírta: a két kislány Róbert édesanyjával, a nagymamájukkal jöttek haza a családi Suzukival, amikor a helyi vasútállomáson Erzsike – eddig tisztázatlan okokból – a sínekre hajtott, ahol az érkező vonat kettészakította az apró autót.
A gyerekek azonnal szörnyethaltak.
Erzsike, bár akkor saját lábán szállt ki az autóból, szintén súlyosan megsérült, azóta is a kecskeméti kórházban kezelik. Lelkileg teljesen összetört, képtelen felfogni, hogy szeretett unokái nincsenek többé. Fia, a lányok édesapja már meglátogatta őt a kórházban.
– Eltört és zúzódtak a bordái, megsérült a lába, de a fizikai fájdalmai eltörpülnek a lelki gyötrelmek mellett – mondta a Borsnak könnyes szemmel az édesapa.
A férfi nem beszélt az édesanyjával a baleset részleteiről.
– Még nem tudjuk, mi történt, de bárki legyen a hibás, ő az édesanyám. Velünk élt, ide várjuk haza is, ahogy kiengedik – szögezte le Róbert.
A férfi azóta szinte egy hunyásnyit sem aludt, folyamatosan az a szörnyű nap jár a fejében.
– Édesanyám egyedül indult a boltba, de Nikikémék könyörögtek, hogy mehessenek a mamával, nagyon szerették egymást. Amikor már egy óra múlva sem jöttek, aggódni kezdtem, berúgtam a fiam motorját, és kimentem a bekötőútra, ahol megláttam a mentőket és a szétszakított kocsit. Eldobtam a motort, és összeroskadtam – zokogott Róbert.
Szerinte bár Erzsike nemrégiben újíttatta meg a jogosítványát, mindig megbízhatóan vezetett, sokat ment mindenfelé.
– Még mi is a jegyzőkönyvre várunk, de többen mondták, hogy a fényjelzés nem volt megbízható. Ez majd kiderül a vizsgálatokból. Nem szeretném, ha az édesanyámnak esetleg a börtönnel is szembe kellene néznie. Most a többi gyermekemben találok kapaszkodót. Ha ők nem lennének, nem is tudom, mit kezdenék magammal – ingatta a fejét.
Volt feleségével, a lányok anyukájával, Rozikával jó a viszonyuk, azóta is szinte óránként beszélnek.
– Ez volt életem legszörnyűbb napja, a gyerekeim tartják bennem most a lelket, értük erősnek kell maradnom – mondta a Borsnak elcsukló hangon Rozika.
