A nézőket igyekszik megszabadítani minél több értékétől egy zsebtolvaj a Fővárosi Nagycirkuszban. Lengyelországból érkezett, és nem válogatós: jöhet pénztárca, mobil vagy óra, és ha van nyakkendő vagy szemüveg, akkor az is. Becsületére legyen mondva, hogy utána mindent visszaad. Rafal Walusz bűvész, és Rodolfo híres zsebtolvajos számával is szórakoztatja a nézőket a cirkusz porondján.
– Tizenhat éves koromban, 2006-ban láttam ilyen mutatványt, és elhatároztam, hogy ezt én is megtanulom –– mesélte a Borsnak Rafal, aki korábban akrobata volt. – Amikor Lengyelországban befejeztem az artistaképző iskolát, bűvészként kezdtem, és csak három év gyakorlás után álltam ki a „zsebes” számommal. Ezt bárki megtanulhatja, de kell egy kis ráérzés az emberek kezelésére. Eleinte az okozott nehézséget, hogy a produkció alatt „fogdosnom” kell a nézőket, és nagyon sok gyakorlásra volt szükségem, hogy ezt megszokjam.
A bűvésznek nem volt mestere, de igyekezett élőben megnézni a mutatvány legnagyobb alakjait, akik ugyanakkor nagyon kevesen vannak, és az volt a vágya, hogy velük egy sorban emlegessék.
– Ismerem a fogásokat, ahogy a zsebesek a hétköznapi életben lopnak, de soha nem jutott eszembe, hogy az utcán, a tömegben is kipróbáljam magam. Természetesen, ha engem akarnának meglopni, azt észrevenném. Van erre egy „radarom”. Egyszer egy klubban láttam, hogy valaki hogyan cseni el egy lánynak a telefonját, és visszaloptam tőle. Tartottam tőle, hogy kint megvár és megver, de megúsztam. Nem vette észre. Amikor visszaadtam a lánynak, nagyon meglepődött, ő sem vett észre semmit. Egyébként társaságban nagyon szórakoztatónak tartják, ha produkálom magam, de nem ezzel szoktam csajozni – nevetett Rafal.
