Zsuzsa és Zoltán az utolsó pár, akiket összeadtak Hatvanban – veszélyhelyzetben mondták ki a boldogító igent
Üres széksorok között lépdelt a menyasszony a szájmaszkot és kesztyűt viselő anyakönyvvezető elé, hogy vőlegényének örök hűséget fogadjon. Nem erről álmodozik egyik ara sem, Zsuzsannával mégis madarat lehet fogatni.
Nagy esküvőre vágytak, a barátaikkal szerették volna megünnepelni a nagy napot. Az élet azonban közbeszólt: a koronavírus miatt egyik pillanatról a másikra szertefoszlott Zsuzsanna és Zoltán álma is, le kellett mondaniuk a lagzit, a nászutat, mégis életük legboldogabb napjait élik. Ugyan szeretteik éljenzése nélkül, de sikerült összeházasodniuk.
Heves megyében ők az utolsó pár, akiket szigorú szabályok közepette, de összeadtak. A járvány miatt ugyanis bezárnak a templomok, és elmaradnak a nászok. Ahogyan a pap fogalmazott a szertartáson a szüleik és a tanúk társaságában ülő párnak: a házasság két emberről szól, és a megpróbáltatásokban is együtt kell boldogulnotok, ezért ne csüggedjetek, hogy a barátaitok nincsenek veletek.
– Nekünk még sikerült! Ezt írtuk ki ujjongva a Facebookra az ismerőseinknek. Bevallom, eleinte szomorú voltam, hogy a násznép nem lehet jelen, és elmarad a lagzink, de az öröm, hogy férj és feleség leszünk, felülírt mindent – mondta el a Borsnak az ifjú feleség, Zsuzsanna, aki maga sem gondolta volna, mekkora örömöt lel majd a kétfős lagziban: férje otthon, a nappali közepén táncoltatta meg a menyecskeruhájában.
– Az olaszországi Firenzébe mentünk volna nászútra, először az ugrott, aztán jött a belföldi foglalásunk, utána az. A szolgáltatók rugalmasak voltak, jövő tavaszra tettük át a lagzit, amit már keresztelővel együtt fogunk tartani, a feleségem ugyanis a 20. hétben jár. Hárman álltunk az oltár és az anyakönyvvezető előtt, és mindennél boldogabbak vagyunk – büszkélkedett Zoltán.
