Már nemcsak az egykori erdő, hanem több tucat keszeg is a kárát láthatja Oszter Sándor Diósjenőn épített tavainak. A színész háza mellé vájt óriási gödröket ugyanis a művész néhány napja betelepíttette vízi élőlényekkel. A katasztrófavédelem azonban korábban – miután két gát is megrepedt – megtiltotta Oszternek, hogy a tavakat feltöltse, így azokban már alig van víz. A halak sorban pusztulnak el, mert jelenleg a tavakat tápláló patakban is kevés a víz, így az oxigénhiány végez velük. A pocsolyányi vízben a szúnyogok viszont elszaporodtak.
A helyiek ismét forronganak, állatkínzásról beszélnek, és egy igen érdekes körülményről: a településen terjed a híre egy dokumentumnak, amelyet a katasztrófavédelem állított ki arról, hogy a gátak alapja súlyosan megrongálódott.
– A dokumentum szerint a gát helyrehozhatatlan, a katasztrófavédelem pedig megszüntette a tavak engedélyezési eljárását, mert képtelenség a gátat újraépíteni. Ennek fényében különösen érthetetlen, a színész miért telepített a tavakba keszegeket. Természetes, hogy egy telepítés után pár hal elpusztul, ám ilyen mennyiségben már aggasztó. Ráadásul ide járnak a kóbor kutyák és a vadállatok az erdőből ebédelni, kihúzzák és szanaszét hagyják a bűzlő haltetemeket – mondta lapunknak egy helybéli, aki szerint a dokumentumban az áll, a szakértői vizsgálat megállapította: a nem megfelelő kivitelezés az oka, hogy a gátak alja átázott.
Megkerestük a fővárosi katasztrófavédelmet, ahol korábban lapunknak elmondták: szakértők bevonásával vizsgálódnak. Most rákérdeztünk, ez milyen eredménnyel zárult, ám azt a tájékoztatást kaptuk, hogy még mindig dolgoznak.
Mint ismert, a színész tavaly nyáron kezdett tórendszer építésébe a Jenői-patakon, közvetlenül a villája mellett. A területhez és az építési engedélyekhez még 2000-ben jutott: az önkormányzat egy határozatban a Jenői-patak egy szakaszát árokká minősítette, így az eladhatóvá vált Oszter részére az erdővel együtt. Patakként a területet nem lehetett volna eladni, mivel minden édesvíz állami tulajdon.
Az átminősítést követően Oszter Sándor beadta a kérelmét a telek megvásárlására, amit a patak keresztülszel. Megkapta, majd tizenhét évvel később elkezdődött az építkezés. Oszter uniós pénzt is felvett a munkához: a „vizes élőhelyek megóvása” kategóriában nyert a pályázata. A terület a mesterséges tavak létrehozása előtt nem számított vizes élőhelynek, nem volt mit megóvni, halakkal azonban már egész más a helyzet.
