Kerek születésnapot ünnepelt a színésznő szerettei társaságában, de szerelem nélkül.
Egzotikus szépség, végtelenül kedves, remekül főz és még tehetséges is. A harmincadik születésnapját mégis társ nélkül ünnepelte Viki.
– Semmit nem jelent a harminc! – nevette el magát Viki. – Eddig csak gyerekzsúrjaim voltak, soha nem rendeztem bulit, ez az első. Mindig csak a családommal ünnepeltünk, az is nekik volt fontos. Persze örültem, de igazából nem vagyok oda érte. Most viszont hivatalosan is felnőtt nő lettem, ezt meg kellett ünnepelni. A buli másnap este volt.
Viki azt kérte, senki se vegyen neki ajándékot. Neki a szülinap nem arról szól, hogy mit kap, inkább arról, hogy a barátaival jól érezzék magukat. És jól is érezte magát – még pasi nélkül is.
– Három éve nincs barátom, de jól vagyok így is. Ahogy telik-múlik az idő, az ember egyre válogatósabb, egyre nehezebben tud megalkudni. Tinikorban olyan könnyű szerelmesnek lenni, elég ha valaki: „olyan helyes”. Ma ez már nem elég. Nem akarok senkit a magam képére formálni, és nem akarom, hogy engem formáljanak. Úgy fogadjon el, ahogy vagyok, én is úgy fogom őt. Amíg ez nincs meg... nem alkuszom! Erkölcsösen élek, nem vagyok kalandozó típus. Kivárok! Addig a karrieremmel, a zenével, a tanítással foglalkozom. Épülök lelkileg, szakmailag. Ha jön a szerelem, azt úgyis megérzem.
