November elején lesz 85 éves a Kossuth-díjas televíziós újságíró, riporter. Vitray Tamást a királyi tévében nem köszöntik fel, de ezt nem is várja el.
Forrás: Bánkúti Sándor
Tudja már, hogyan ünnepli ezt a szép évszámot?
Úgy, mint a többit hosszú évek óta: megköszönöm a telefonon, vagy e-mailben érkező jókívánságokat. Kivételt mindig a kerek évfordulók jelentettek. Ilyenkor a feleségem 20-30 vendéget hívott meg ebédre. Húszegynéhány éve egy Pest megyei kisvárosban élünk, van szép kertünk, ha jó az idő, akár kint is tarthatjuk a lakomát.
Érkeznek régi barátok, munkatársak is?
Előfordul, de van egy állandó itteni baráti kör. Ezt a társaságot nem a közös foglalkozás hozta össze. Még rokonszakmából sincs senki, kivétel az Operaház örökös tagja, Berkes János, aki negyedszázada a feleségem színpadi partnere.
Azt gondolnám, jó összefutni régi kollégákkal.
Kevesen vannak már. Sokan elmentek…
Meghívták az MTVA-ba, hogy felköszöntsék?
Nem, de nem is várom el.
De nem esne jól?
Nincs kapcsolatom velük, évek óta nem voltam a székházukban sem.
Legalább a DigiSportban, ahol az Amiről nem beszéltünk… című műsort vezeti, jó közösségre lelt.
Kellemes emberek, szakmailag felkészültek. Kicsit sajnálom ezt a gárdát, hiszen a legvonzóbb sportesemények közvetítése a közszolgálati tévére került.
Érdekes ez a folyamat…
Ez az élet rendje: akinek több pénze van, az többet költhet jogdíjakra. Másrészt a közszolgálatiak képe mindenkihez eljuthat, és ez így van jól.
Na de közpénzből, a piaci ár háromszorosáért minek megvásárolni az NB I-es jogokat?
Nem ismerem az árakat. De az is rendjén való, hogy a közszolgálati adja a hazai meccseket. A gond a játékkal van. Ha jó lenne a focink, ezt a kérdést nem tenné fel. Viszont így úgy érzi, bóvliért fizetnek sokat.
Néz amúgy televíziót?
Főleg sportot, arról nem lehet leszokni. Gyerekkoromban Vasas-drukker voltam, de már nem tudom, kik játszanak. Holott a mai napig elmondom azt a 11-et, amelyik 42-ben feljutott az élvonalba.
A Feröer-meccset nézte?
Inkább belenézegettem. Elszomorított, amit láttam. Ki-ki vérmérséklete szerint dolgozza fel, hogy régen „focinagyhatalom” voltunk, manapság pedig… Van, aki feladja, és többet nem nézi, de szerintem ettől nem lesz hazaáruló, csak az idegeit kíméli. A tribünön az atrocitások, a gyalázkodó kórusok is azért vannak, mert rossz a játék. Ha jó lenne, néznék megszállottan. Angliában az izgalmas meccsekért még azt is tudomásul vették, hogy néha angol alig játszik.
Az angol foci a kedvence?
Még azt is tudom, mióta. 1940 táján kezdődött. Még kissrác voltam, de már tudtam olvasni. Akkor jelent meg egy cikksorozat a későbbi Népsport főszerkesztő – és szépíró – Feleki László tollából, ha jól emlékszem, Magántanuló vagyok az Arsenal iskolájában címmel. Ragyogó portrékat, történeteket írt, ezeknek hatására kezdtem érdeklődni az angol foci iránt. De persze „fülig szerelmes”az Aranycsapatba lettem.
Amikor 54-ben hazatért a válogatott a vb-döntő után, kapott hideget-meleget, ma meg nem mondhatja el a szakértő a valós véleményét a tévében, mert kirúgják. A rendszerváltás után…
Régen is vagy mennybe mentünk vagy pokolba, és ez nem csak a focira volt jellemző. Az olimpiai eredményeinket is aranyéremben számoltuk. Sajátosan magyar jelenség volt, nem függött össze a politikával. És akkor is volt, hogy „szóltak fentről”. Csak a jót vegyük észre, de legalábbis ne csak a rosszat – üzenték. Szó, ami szó, néha ma is úgy érzem, szőrmentén, nagyon óvatosan fogalmaz a kommentátor.
Az ön idejében egészen más volt a szórakoztató televíziózás: miért vannak ma rettenetesen alpári műsorok?
A közízlés és a tévé kölcsönhatásban van. Abban a pillanatban megváltozott az értékrend, amikor megjelentek a kereskedelmi csatornák. Amíg egy vagy két csatorna volt, egy alternatíva létezett: nézed vagy nem nézed. Majd elkezdődött a csata a nézőért, mert a reklámozó elvárja, hogy a pénzéért a hirdetése sok emberhez jusson el. Ehhez lejjebb kellett vinni a nívót. Tudomásul kell venni: a televízió nem nevel, nem is dolga. Az én műsoraim ma már elképzelhetetlenek lennének. A nézők akkor még oda tudtak figyelni. Mára minden felgyorsult, harcolni kell a figyelemért.
Ahogy a tévéműsorok színvonala lejjebb esett, úgy a közbeszéd színvonala is…
Meglehet. Nem figyelem.
Ma már nincs egy normális vita sem a tévében, sem a parlamentben.
Megpróbálom távol tartani magam tőle. Szeretnék nyugodtan élni.
Úgy él?
Igyekszem.
A kertben tesz-vesz?
Az a feleségem reszortja. De egymagamban sohasem szoktam unatkozni. Meg nem is vagyok soha egyedül, bár Bori (Kállay Bori énekes-színésznő – a szerk.) sokat dolgozik. Viszont itt van velem Odisz.
Odisz?
Igen, a ház valódi ura. A 14 éves, szénfekete egykori kandúr. Őt a bátyja, aki a barátaink cicája, hozta egyszer magával, ő rendszeres látogatónk volt pár finom falatra. Az új vendégnek is ízlett a koszt, ô úgy döntött, át is költözik. Időközben átvette a hatalmat a ház felett. Máskülönben jobbára alszik. Olyankor olvasok, zenét hallgatok és azért a tévét is be szoktam kapcsolni, fôleg mondjuk a National Geographicre.
Az unokáival foglalkozik?
Nem vagyok igazi, jó nagypapa. Apaként még jól tudtam játszani a gyerekeimmel, de az unokáimat leginkább hallgatni és nézni szeretem.
Úgy tűnik, irigylésre méltóan boldog élete volt és van.
Ha az ember rátalál az egyetlen dologra, amire alkalmas, és az életét kiteljesíti, akkor az minden kísérő negatívum ellenére boldogságot ad. Nem számít, milyen nehézségek értek, mindez visszatekintve már jelentéktelen.
Vitray Tamás életpályája
1930-as évek
1932. november 5-én született Budapesten.
1950-es évek
Első televíziós szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal való interjú készítésére. A riporter és Rafer Johnson atléta közti magasságkülönbséget úgy hidalták át, hogy Vitray sámlira állt.
1970-es évek
1975. decemberétől az MTV szórakoztató és zenei főosztály osztályvezetője. 1981. július 1-jétől a drámai főszerkesztőség dokumentum-dráma osztályvezetője. 1988. november 1-jén kinevezték a sport önálló szerkesztőség élére, ahová rövid kitérő után 1992-ben visszatért.
1990-es évek
1997-től aktív nyugdíjas. 1999-től a Danubius Rádióban vezetett sporttal foglalkozó telefonos beszélgetőműsort (Ötfülközt). A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Magyar Televízió Örökös Tagja.
2000-es évek
A 2008-as olimpián a kajak-kenu versenyeket kommentálta az Eurosporton és az RTL Klub Híradójában foglalta össze az aznapi fejleményeket. A Digi Sporton vezette a Kibicek című beszélgetőműsort.
