„Lehet 15 évig nem írni, majd újra írni; nincs pénzünk, ezért elmegyünk bankot rabolni; és a punkból rögtön a hit felé és Isten felé térni. Ezek nagyon végletes dolgok, a középszerűség egyáltalán nem merült fel mint opció?” – kérdezte Ott Anna, beszélgetésvezető a Budapest Zeitgeist masterclass előadássorozat 12. részén.
A kérdése jogos, ugyanis vendégei Peer Krisztián költő, Ambrus Attila, a „Viszkis” és Pajor Tamás a Hit Gyülekezetéhez megtérő korábbi punkénekes. A téma a „Fent és lent” volt, amit mindhárman megéltek: Peer élete kilátástalan volt, majd jött egy nagy szerelem, amely rendbe szedte, de csak egy időre, szerelme elhunyt. 15 évig nem írt, majd év első felében újabb verseskötettel, a 42-vel jelentkezett.
Ambrus 13 éven keresztül ült a rácsok mögött, jelenleg keramikus, a mindennapos izgalmakat a nyugalom váltotta fel.
Pajor pedig a Neurotic énekeseként, a punk szcéna 80-as évekbeli meghatározó alakjaként, drogosként lett szinte egy csapásra hívő keresztény. Egyébként ez utóbbiról szól a Rock-térítő című film is.
Nem csak az bennük a közös, hogy megélték ezt a kettősséget, és mára jól vannak – legalábbis úgy tűnik –, de igen erős személyiségek is maradtak. Ez már az első perctől kiderült az előadáson, ahogy az is, hogy elég erős, néhol vicces, néhol elgondolkodtató mondatokra képesek. Ezekből szemezgetünk, de cikkünk végén az egész előadást meg lehet tekinteni.
Ambrus Attila:
– „Én nagyon sokat ültem, úgyhogy nem lehetne állva az interjú?”
A gyerekkoráról: „az volt a szabály, hogy nincs szabály, iszonyatosan rossz gyerek voltam, rossz könyvek kerültek a kezembe, én már 10 évesen tudtam, ki az a Ronnie Biggs, a nagy vonatrablás értelmi szerzője”
A kezdetekről: „eredetileg sportolónak készütem, aztán zenész akartam lenni, többek közt hangszereket loptam, és azt hiszem, az országban én vagyok az egyedüli, aki hangszerekért ült a sitten, ott kezdtem a pályafutásomat.”
A korai szakaszról: „Medvebőrökkel foglalkoztam, medvebőrcsempész voltam, csak letartóztatták a kontaktomat a határon, és profilt váltottam, és onnantól kezdtem el privatizálni a bankokat.”
Egy rablásról: „A Grassalkovich úton már harmadszor voltam, és a hölgy mondta, hogy tudja, merre van a széf, menjen nyugodtan, tudja, merre van a széf!”
Egy rablás erőszakosságáról: Néha kellett anyáznom, hiába mondtam nekik, hogy legyenek szívesek odaadni a pénzt, akkor nem adják ide. Volt, aki elküldött a kedves anyámba, és mondta, miért nem megyek elmenni dolgozni. Azt válaszoltam, hogy csókolom, én éppen dolgozom.”
Az elkapásáról 1.0: „A mesterlövészt, aki engem nem lőtt le, miattam kirúgták és ezért nem lett tábornok. A sors pikantériája, hogy az esküvőmre ő szerezte a zenekart.”
Az elkapásáról 2.0: „73 rendőrt léptettek elő, még a Teve utcában takarítónő is kapott valami plecsnit. Ott viszkiztek, és egy picit gáz volt, mert a pék sem kap viszkit, ha a kenyeret megsüti.”
A „föntről”: „Hogy hol van az ember fönt, az ma már nekem az jelenti, hogy sütött a nap, és nem állt fölöttem egy smasszer sem.”
Ismerős ismeretlenekről: „Néha találkozok emberekkel és megkérdezik, »nem ismersz fel?« És én mindig azt szoktam visszakérdezni: «hol ültünk?«”
A sikerről: „Nem azt mondom, hogy akkor leszek sikeres, ha enyém lesz a Zsolnay-gyár, nyilván azért most nagyon sokan akarják a Zsolnay-gyárat megkaparintani”.
Az elfogadásról: „A világ legnehezebb dolga önmagunkat elfogadni. Amikor elfogadtam önmagamat, akkor rájöttem arra, hogy lefőtt a kávé bankrablás szempontjából. DNS-t, hajmintát, vérmintát vettek tőlem. Szóval maximum szkafanderben tudnék bankot rabolni Magyarországon.” Mire Peer: „Milyen árulkodó lenne, ugye?”
Az Antal Nimród rendezte, hamarosan megjelenő A Viszkis című filmről: „A döntéshozók szerint még mindig jobb, hogy rólam készült film, mintha róluk.”
Peer Krisztián:
„Az a baj, ha az ember mélyre ás, akkor ő is megy vele.”
A legrosszabb korszakáról: „Retrospektív, simán kiderülhet, hogy most vagyok legmélyebben.”
A hitelfelvételről (ekkor készített róla az Index egy videósorozatot): „Egy bankot nekem is sikerült kirabolnom, a rosszhiszemű hitelfelvétellel. Azt nagyjából az első pillanattól tudtam, hogy ezt nem fogom nekik visszaadni, és végül nem is adtam.
A csajok megszerzésének versenyéről (ami egyben a versírás kezdete is nála): „Egyszer láttam egy csávót, aki ebben a versenyben azzal vett részt, hogy szerelmes verseket írt. És akkor gondoltam: na jó, ilyet én is tudok!”
A halálfélelemről: „Van egy dolog, amitől jobban féltem, mint a haláltól: a börtöntől. A meghalás környékén már nincs probléma, utána meg már végképp nincs.”
„Elmentem egy házibuliba, ahol elmesélem, hogy majdnem meghaltam, és rájöttem, ez egyáltalán nem érdekes, majdnem már mindenki halt meg. Ha meghaltál, az érdekes.”
Pajor Tamás:
Az igazi punk: „Ha valaki kíváncsi, mi az a rock and roll valószínűleg ez, de ebbe bele kell dögleni. Aki ezt konzekvensen csinálja, az bele is döglik.”
Ezzel szemben a mai rock and roll: „Az egyik jó ismerősöm egy nagyon menő étteremben szakács, és amikor a Rolling Stones itt adott koncertet, akkor ő szolgálta ki Mick Jaggert és elmondta, hogy Mick Jagger a vacsora után elővette a laptopját és elkezdett shortolni. Ez a rock and roll ma.”
Tényleg érdemes megnézni a mintegy 100 perces videót, sok olyan érdekes, kevéssé ismert, esetleg vicces dolgot is elmesélnek, amit lehetetlen idézetekbe sűríteni.
A Budapest Zeitgeist rendezvénysorozatot Fabricius Gábor kurátori közreműködésével a Republic Group szervezi.
Címlapi kép: Budapest Zeitgeist Facebook-oldala
