Főszerepeket játszik a Fővárosi Operettszínházban, egyetemre jár, műsort vezet a FEM3-on. Korán árvaságra jutott, keményen meg kellett küzdenie a sikerért.
Forrás: Végh István
Szikszón született, egy faluban, Kisgyőrben gyerekeskedett, majd kollégista lett Miskolcon. Akkor még kinevették Gömöri András Mátét az álmai miatt.
– Ha Borsod, Nyíregyháza környékéről jössz, megtanulod, hogyan állj ki magadért, hogyan tűzz ki nagy célokat, amiért hajlandó vagy küzdeni. Édesanyámat tízévesen, édesapámat 16 évesen veszítettem el – meséli Máté. – Aztán úgy indultam neki, hogy most muszáj valamit tennem, különben végem. A két bátyámra mindig számíthattam, de sokáig nem maradtam náluk. Nem volt könnyű, de semmi sem az. Életben szerettem volna maradni, mivel korán egyedül maradtam. Az egyik bátyám úgy fogalmazott: sikerre ítéltem magam, mert nem volt más, csak előre. Nem volt mentőövem, nem apa, anya pénzéből jöttem Pestre, hanem árvasági segélyből.
Ha elfogyott Máté pénze, dolgozott villanyszerelőként, vagy vért adott. Később lett csak olyan munkája, amely a mostani szakmájába vág.
– Távolinak tűnt ez a világ, de tudtam, hogy elérek oda, amit kinéztem magamnak. Az emberek sokszor csak az eredményt látják: a kis takony mit keres itt? Lehet utánam csinálni, végigjárni, amin én mentem keresztül! Nagyon sok munkám van benne, sok kudarc, sok nehéz nap, hónap, de azt nem látni, csak a sikert.
A héten kezdett műsorvezetőként Szentpéteri Eszter mellett a FEM3 Caféban.
– Nagyon élveztem ezt a három napot! Csak az elsőn izgultam – meséli Máté.
– A héten három „műszakot” húzok, reggel műsorvezetés, aztán megyek a Színművészeti Egyetemre vizsgázni, este pedig előadásom van, most éppen A Notre Dame-i toronyőr. Amikor harmadik nap beértem az egyetemre, ólmos fáradtságot éreztem, alig tudtam levizsgázni. De hála istennek, majdnem mindenből jeles lett a félévem. Ezer dolgot csinálok egyszerre, de ebben látom az előrehaladásom kulcsát. Azok az emberek, akikre felnézek, ilyen habitusúak, munkabírásúak. Meg akarom mutatni, mi van bennem. Az elmúlt két hónapot úgy túlpörgettem, hogy lassan muszáj lesz pihennem. Kimerültem, mert mindennap 5.50-kor keltem, éjjel 11-kor értem haza. De elég lesz három nap, amikor otthon vagyok, főzök a családnak, lefestek két ajtót, játszom a kutyával.
