A Társasjátékban a romantikus oldalát mutatta meg, A Nagy Duettben a bevállalóst. Milyen a színész valójában?
Hová indul?
A Normafához, futni. Barátságos az erdő, délelőtt kevesen vannak a futópályán, pazar a levegő. Régen sokat futottam, aztán elhanyagoltam, pedig a kilók kíméletlenül jönnek.
És kell a kondi is A Nagy Duettbe. Nyerni akar?
Ezt nem mondom, de mindent megteszünk érte, lépésről lépésre. Mi vagyunk a csapatban az eminensek, ebben van az erőnk. Nem gondolunk arra, hogy megnyerhetjük, mert attól túlságosan begörcsölnénk, és különben is, öntelt dolog lenne.
Imádtam, ahogy megőrült a Boney M-dalban.
Bolond vagyok egy kicsit, ha nem is teszem közszemlére, jólesik, ha ezt elereszthetem. Olyan vagyok, mint egy elszabadult, csőre töltött hajóágyú.
Magányos farkas. Míg a többi szereplővel ott vannak a családtagjai, barátai a duettben, önnel senki sincs.
Nem teljesen, mert mindig ott van a menedzserem, aki jó barátom is. Tény, hogy a családom nincs, de Soma még kicsi, ötéves. Dorka (a felesége, Gryllus Dorka – a szerk.) kérdezte a kisfiamat, Somát, hogy megnézzük a papát a tévében? Mire ő: „Nem! A papa jöjjön haza!” Utólag persze megnézett a neten, és nagyon tetszett neki. Én is sokat dolgozom, Dorka még többet, miközben mindent megtesz, hogy tehermentesítsen. De ha eljutok a döntőig, biztosan eljön.
Mesélne Kasza Tibiről – aki kollégiumi szobatársa volt –kompromittáló sztorikat?
Vannak szalonképes és szalonképtelen történetek is, de még a szalonképeseket sem mondom el soha. Egy fiúszoba sok titkot rejt, és mi egy évig laktunk egy szobában.
Kasza jó fej volt?
Nagyon és vékony, ahogy én is. A koleszben nem voltunk túltápláltak. Amit otthonról hozol, az kitart keddig. Pénzünk nem volt. Ha hoztunk is, annak legkésőbb keddre a seggére vertünk. Mindig is volt bennem ilyen dzsentri vonás: míg tart, jól élünk. Mikor elfogyott, háztartási kekszet ettünk mustárral, ha az is elfogyott, akkor fogkrémmel. Ezek az idők elmúltak, és mi szépen kikerekedtünk.
A duett miatt adta vissza a szerepét a Szerelmes Shakespeare-ben?
Ilyen keményen ez nem függ össze. Tavaly a Meseautóval fejeztem be az évadot július végén, majd kezdtem augusztus elején. Aztán kórházba kerültem. Három napot töltöttem az intenzíven, szívburok- gyulladással.
Jó ég! Hogy szedte össze?
Nyolc bemutatóm volt, abból egy Grazban, forgattam egy kisfilmet, és amikor beteg lettem, esélyem sem volt kifeküdni. Volt, hogy előadás alatt olyan lázas voltam, hogy a jelenet végén lefeküdtem az öltözőben, és nem tudtam, mi jön előbb, a halál vagy a következő jelenet. Aztán eljött az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, komoly baj van. Ólmos fáradtságot éreztem, és az infarktus klasszikus tüneteit produkáltam. Zsibbadt a karom, jeges marok szorítását éreztem, ömlött rólam a hideg veríték. A háziorvos azonnal kórházba küldött infarktusgyanúval. Azonnal intenzívre kerültem, ahol szívultrahangot, EKG-t, sok vizsgálatot végeztek. A gyulladástól megvastagodott a szívburok. A kórház után három hét pihenés következett. Aztán kezdődött az évad, a Meseautó mellett elkezdtük próbálni a Ben Hurt, ami pokoli volt. Az előadás csodás, de a próbafolyamat kemény. Egyszerűen nem volt erőm a Szerelmes Shakespeare-re. Éreztem, hogy nem tudom megcsinálni, a szervezetem nem bírta. A meglévő darabokban továbbra is játszom.
Rendbe jött?
Tökéletesen egészséges vagyok. Lelkiismeretes orvost fogtam ki a János Kórházban, alaposan megvizsgált, nem maradt vissza semmi. De ha beteg vagyok, azonnal ágyba fekszem. Intenzíven feküdni nagyon rossz, de az sem tapintatos, ha megfertőzöd a kollégáidat. Dorka nagyon megijedt, de okosan nem mutatta, mert addigra már pánikban voltam. Karakánul viselkedett, én is karakán voltam, levetkőztem kisgatyára és lefeküdtem. Nem is keltem fel többé. Nem kelhetsz fel, kacsa van és ágytál. Ezt soha többet!
