Szélütésnek hívja a népnyelv azt a súlyos betegséget, ami a harmadik leggyakoribb halálok, és ami a leggyakrabban okoz rokkantságot. A rádiós nem vette komolyan a tüneteket, intenzív osztály helyett teniszezni ment volna. Szerencsére fiatal felesége észnél volt, mentőt hívott.
B. Tóth László is részt vett a Premier Kultcafé 4. születésnapi partiján, hogy együtt ünnepeljen az ott dolgozó fogyatékkal élő fiatalokkal.
– Ide mindig boldogan jövök, annyi szeretet árad ezekből a gyerekekből – mondta a lemezlovas-rádiós. – Ők a kedvenceim! Gyakran kérnek mások is, hogy segítsek és mindig megteszem, ahogy az anyagi helyzetem engedi. Legutóbb madarakat támogattam. Ebben a világban, ami arra szolgál, hogy eltávolodjunk egymástól, ez az, ami közelebb hozza az embereket. Nekem hála istennek nem volt olyan, amit egyedül ne tudtam volna megoldani. De mindenki életében vannak hullámvölgyek és hegyek. Én is voltam nagyon beteg pár évvel ezelőtt – mondja halkan. – Stroke-m volt. Titkos stroke, nem mondtam el senkinek, ez magánügy.
Fontos tudni, ennél a betegségnél minden perc számít, mert ahogy telik az idő, úgy roncsolódik az agyszövet. Életbevágó, hogy a beteg a tünetek jelentkezése után a lehető leggyorsabban bekerüljön a legközelebbi stroke központba.
– A feleségemnek, Juditnak köszönhetem, aki azonnal észrevette, hogy baj van, és egy órával később már kórházban voltam – meséli László. – Észrevette, hogy lebiggyedt a szám széle, és a bal kezemmel nem tudtam megfogni semmit. Én közben harcoltam, hagyj engem békén, ne hívj mentőt. Teniszezni kell mennem, nem érek én erre rá! Szerencsére nem hagyta magát. Az orvosok is azt mondták, nagyon hamar, jókor, jó időben kerültem az Amerikai úti kórházba. Óránként kaptam infúziót, meg mindenfélét. Látták, hogy semmi bajom, gyorsan túllettem rajta, ezért két nap múlva eljöhettem. De az alatt az idő alatt kórházi tüdőgyulladást kaptam, és vissza kellett mennem két hétre. A stroke-t gyorsan feldolgoztam, a tüdőgyulladást nem. Szerencsém volt, zseniális orvosok, nővérek vigyáztak rám.
Mivel időben sikerült elcsípni az agyműködés vérellátási zavarát, nem lépett fel működési zavar, így Lászlónak nem volt szüksége rehabilitációra. Az életmódján azért kellett változtatni.
– Hetvenéves voltam akkor, és egy kicsit lassítottam, ami nem azt jelenti, hogy leállok. Még mindig megvan a tempó, de vannak nyugodtabb hónapok, napok, amikor nem csinálok semmit. Ennyi. Van a saját rádióm, a poptarisztanya.hu, és csinálom a Retro Rádióban a Poptarisznyát, minden vasárnap. Fellépések is vannak, azokat szűkítettem péntek, szombat, vasárnapra. Nem élek másképpen, csak óvatosabban. Ugyanúgy teniszezem egy héten kétszer. A feleségem húsz évvel fiatalabb, három éve vagyunk házasok. Nem hagy megöregedni. Agyon vagyok hajtva, mese nincsen! – neveti el magát. – De ez nagyon jó. Aranyos, imádom.
