Az énekes nem akar haraggal a szívében élni, ezért megbocsátott Bajor Imre özvegyének, bár erről nem tájékoztatta őt. Két év sem volt elég arra, hogy megbeszéljék nézeteltérésüket.
Bajor Imre 2014 elején érezte először, hogy nincs jól, nem sokkal ezután agydaganatot diagnosztizáltak nála. Akkoriban azt nyilatkozta, hogy a Kicsihuszár nevű étterem (ami az élete álma volt) csődje miatt betegedhetett meg, ami érzelmileg és anyagilag is a padlóra küldte, minden pénze odalett. Felesége, Ildikó a legnehezebb időkben is mellette állt, bátorította, de sajnos az ő szeretete sem tudta megmenteni a nagy nevettető életét: 2014. augusztus hatodikán örökre lehunyta a szemét.
Annak ellenére sem sikerült megmenteni, hogy igyekeztek mindent megtenni a gyógyulása érdekében. Éppen ez a minden volt Koós János és Bajor Ildikó barátságának megrontója, mert míg az asszony, engedve férje kívánságának, természetgyógyászoktól is segítséget kért, addig a legjobb barát, Koós azt szorgalmazta, hogy „rendes” orvoshoz vigyék, ők talán tudnak rajta segíteni. Sajnos Bajor Imre már több mint két éve nincs közöttünk, azt gondolná az ember, hogy ennyi idő elég arra, hogy megnyugodjon a haragos szív, meg tud bocsátani egymásnak két felnőtt ember.
Ráadásul régen nagyon sok időt töltöttek együtt, közösen nyaraltak, megannyi szép emlék fűzi őket egymáshoz, telekszomszédok is voltak Fülén, ahol Bajor annyira szeretett időzni. A Bors információi szerint azonban Koós János és Bajor Ildikó a mai napig nem rendezte a dolgot, nem tudták megbeszélni egykori nézetkülönbségeiket, a gyász sem hozta őket közelebb egymáshoz.
– Amikor Imi betegeskedett, más véleményen voltam a gyógyításáról, mint Ildikó – mondja a Borsnak Koós János. – Igen, haragudtam, nagyon. Mert egy dolog volt fontos, hogy egészséges legyen a barátom. A gyógyulása érdekében mást kellett volna tenni, ez volt a véleményem, ezt nehezményeztem – magyarázza a táncdalénekes, majd így folytatja:
– Ma már nincs bennem harag. Nem azért, mert másképp gondolom, hanem azért, mert nem akarok haraggal a szívemben élni. Ennyi. Koós Jánostól azt is megkérdeztük: elmondta-e Ildikónak, hogy megbocsátott neki? A válasz meglepő volt.
– Nem. Amióta Imi meghalt, azóta egy szót sem beszéltünk, egyszer sem találkoztunk, nem kerestem a társaságát. Én ezt magamban zártam le. Megpróbáltuk telefonon utolérni Bajor Ildikót is, hogy megkérdezzük, ő mit gondol a kapcsolatukról, de az özvegyet lapzártánkig nem sikerült elérnünk.