<p>Szörnyella De Frász magyar hangja kicsit sem gonosz, nem is pökhendi, mi több, kikéri magának, ha nem Gabikának szólítják. A hetvenéves színésznő a kerek évforduló alkalmából számot vetett az életével. </p>
A Jászai Mari-díjas színésznő nemrég ünnepelte a hetvenedik születésnapját, ami hamar rádöbbentette arra, hogy több van mögötte, mint előtte. Borbás Gabi örömmel és büszkén tekint vissza az elmúlt évtizedekre, ami alatt mindent sikerült megvalósítania, amire vágyott.
– A magánéletemben és a munkámban is borzasztó szerencsés voltam mindig. Immár tizenhárom éve vagyok a Centrál Színház tagja, de nem fogom elfelejteni sem a József Attila Színházat, sem a Radnótit, sem a Petőfit, sem a Városmajori Szabadtéri Színpadot, sem pedig a Játékszínt. Mindegyik az életem része volt, és marad is, hisz a szép emlékekre örömmel gondol az ember – kezdte a Borsnak a színésznő, aki tehetségével joggal érdemelte ki a művésznő megszólítást, noha ő maga ki nem állhatja, ha hajbókolnak előtte.
– A világból ki tudnak kergetni, amikor leművésznőznek. Én csak Gabika vagyok. Mindenki közvetlen, jó fej nőnek, legfeljebb tehetséges színésznőnek ismer, de ennyi. Nem szeretem ezeket a magasztos jelzőket. Mi több, azt sem, ha megismernek. Szerencsére, ha smink nélkül vagyok, nem mindig tudnak azonosítani. Számtalanszor megkaptam már, hogy a hangom olyan, mint a Borbás Gabié, de a kinézetem hagy némi kivetnivalót maga után – fűzi hozzá nevetve a színésznő, aki ez idáig a családjának és a közönségnek élt, most azonban szeretne kicsit magára is koncentrálni.
– Eddig az sem tűnt fel, hogy elmúltam negyven, a hetven azonban nagyon fejbe vágott. Nem értem, mikor repült el ennyire az idő. Megdöbbenve konstatáltam, hogy sokkal kevesebb van hátra, mint előre. Lényegében örülök, ha van még szép öt évem, de őszintén szólva nagyon félek a betegségtől. Ugyan nincs okom panaszra, de lássuk be: az én koromban már minden nyavalyára fel kell készülni.
