Détár Enikő: Nem voltam normális anyuka

Átlagos napnak éli meg, így nem is ünnepli születésnapját Détár Enikő. Sőt már nem is tartja számon az évfordulókat.

– Nem olyan fontos, eltelt egy év, ugyanúgy dolgozom, létezem, mint bármely más napon. Imádok táncolni, majd a hatvanadik születésnapomat megünneplem – mondta lapunknak a Dívák trió tagja, aki leltárt is csak akkor készít, ha rossz kedve van.

– Igyekszem a jövőre koncentrál­ni, persze az ember azt a múltjából formálja. Ha rosszkedvem van, akkor merülök el igazán önmagamban. De ahogy visszatekintek az életemre, rájövök, hogy maradtak barátaim, és sok mindent megkaptam, amire nem is vágytam.

Détár Enikő telefonjára rengeteg születésnapi köszöntés érkezett  a barátoktól, színésztársaktól. Egy szülinapi hagyományt azonban nagyon hiányol.

– Anyu külföldön élt, élete utolsó szakaszában Amerikában, ott ment harmadszor férjhez. Harmincöt éves koromtól minden egyes születésnapomon felhívtam, megköszöntem neki, hogy megszülettem – mesélte könnyes szemmel – Neki azt mondták, nem alkalmas a teste arra, hogy kihordjon egy gyermeket. Én a negyedik próbálkozás voltam. Nem adta fel, és neki köszönhetően én élhetek. Ha fizikailag nem is, de tudom, hogy most is velem van – mondta el meghatódva Enikő, aki sokakkal együtt vallja, hogy az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor elveszíti a szüleit.

– Túlvagyok egy váláson, nem élnek a szüleim, az elvesztésük pedig megváltoztatta a személyiségem. A félelmeimből, szorongásaimból anyu nagyon sokat elvitt. Azóta ezek enyhültek. Édesapám pedig a sötéttől való félelmemet vitte magával.

A színésznőnek szülőként van némi lelkiismeret-furdalása.

– Nem vagyok maximálisan elégedett magammal, mivel a színészi karrierem miatt nem töltöttem annyi időt a gyermekeimmel, mint egy „normális” anyuka. Inkább barátja vagyok a gyermekeimnek, egy jó beszélgetőtárs. Sosem voltam és nem is leszek az az anya, aki korlátokat és szabályokat állít fel, de hi­szem, hogy tudtam nekik adni valamit, amit továbbvihetnek magukkal.