Rocklegenda, akiért már négy generáció rajong. A mai napig jó formában van, nem égeti két végén a gyertyát. Kevesen tudják róla, hogy három nyelven beszél, és műfordítói babérokra vágyik.
Neve egyet jelent a Bikinivel, pedig előtte a Rolls Frakcióval lett ismert, és negyvenéves pályafutása alatt szólólemezeket is kiadott. Melyik az igazi énje?
Hiszek abban, hogy egy művész igazi énje a folyamatos alkotásban jelenik meg. Az, hogy valaki megír negyven-ötven dalt, és egész életében azt játssza, nem működőképes. Igazából még nem döntöttem el, melyik vagyok igazán én, de valószínűleg a szólódalok tükröznek leginkább, mert ott magam írok mindent, zenét, szöveget, és ez a vállaltan romantikusabb énem. Egy tízszámos szólólemezzel jövök augusztus végén, de áprilistól októberig turnézunk is a Bikinivel Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken, októberben pedig szeretnék lemezbemutató koncertet.
Kevesen tudják, hogy a Bikini előtt még úgy volt, végleg el kell hagynia Magyarországot.
A Rolls Frakció miatt sokat voltam a VIII. kerületi kapitányságon, és bár különösebb inzultus soha nem ért, időnként jelezték, hogy figyelnek. A nyolcvanas évek elején nagyon szerettem volna Londonba menni, mert szerintem az igazi jó rockzenék ott születtek, ezért beadtam az útlevélkérelmet. Behívattak, meg is kaptam az útlevelem, de mondták, hogy ne jöjjek vissza. Néhány hónap után aztán mégis hazatértem.
Mit csinált Londonban?
Mivel angolul jól beszéltem, szerettem volna kint is zenélni. Voltak is ismerőseim, ám ott egyrészt még zártabb a zenészközösség, mint nálunk, másrészt feltétlenül kell egy menedzser. Mindenütt azzal kezdték, ki küldött, ki a kapcsolatom, és amikor mondtam, hogy senki, akkor közölték, nincs miről beszélni, így nem volt esélyem bekerülni egy menedzseri istállóba.
Hazatérve a Bikinivel is nulláról kellett újrakezdenie mindent.
Még lejjebbről, hiszen a Rolls közönségét az új Bikini nem érdekelte, a régi bikinisek meg Feróra voltak kíváncsiak, rám nem. A Bikini Feróval olyan volt, mint egy méretre készült öltöny, és ezért nem akartam abból a repertoárból semmit sem játszani, mert ha abba az öltönybe valaki más belebújik, vagy lötyög rajta, vagy széthasad. Az első, miskolci Bikini-koncert után döntöttük el, hogy egyetemi klubokban játszunk, mert az ottani közönség a legnyitottabb, de így is kellett jó fél év, hogy az egész beinduljon.
Nem gondolta, hogy butaság volt elvállalni?
Egy percig sem, mert nagyon hittem a dalainkban. Persze meg akarták akadályozni már azt is, hogy az első lemezünk megjelenjen.
Kik?
A lemezgyártól jött az utasítás, hogy az albumunk kiadása nem lenne időszerű, és helyette egy olyan lemezt kellett felvenni, amelyen egy híres színész Arany-balladákat szavalt. Mivel akkoriban egyetlen stúdió volt a Rottenbiller utcában, a zárás után este fél tizenegytől reggelig, titokban vettük fel a lemezről hiányzó dalokat.
Aztán megjelent az első, majd a többi. Óriási sikerük volt, de hét év alatt gyakorlatilag ki is égtek.
Az Országos Rendezőiroda azonnal rengeteg koncertet kötött le nekünk, miközben a lemezgyár évente akár két lemezt is elbírt volna tőlünk, amikor kiderült, hogy van igény a zenénkre. Volt, hogy három-négy napig nem tértem haza, mert egy koncert után Törökbálintra kellett menni stúdiózni. Másnap reggelig felvétel, aztán ott a stúdióban tudtam néhány órát pihenni, majd jött értünk a mikrobusz, és indultunk a következő fellépésre. Lojzi 1992-ben mondta azt, hogy ezt így nem lehet csinálni, ebből elég.
Nem is tudták hogy lesz-e folytatás?
Hivatalosan sosem mondtuk ki, hogy vége, csak abbahagytuk a közös zenélést, mert teljesen kimerültünk. A tagok közül senkiből nem lett állatorvos vagy vállalkozó, és mindenki játszott kis klubokban a saját zenekaraiban. Mivel az akkor már beinduló diszkótátikaláz miatt szinte mindenhonnan kirúgták az élő zenét, föld alatti klubokba „száműztek” minket.
Látták már a fényt az alagút végén 1996 tavaszán?
Először készítettünk egy válogatáslemezt, majd jött a Körutazás a Balkánon, és egy sportcsarnokos koncerttel végleg visszatértünk. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Amerikai barátaim szerint a világon senkinek nem sikerült még, hogy egy zenekar többéves kihagyás után ugyanonnan folytatta, ahol abbahagyta, és azóta is működik.
Meddig lehet ezt csinálni?
Meg sem fordult még a fejemben, hogy abba kellene hagyni. A közönség soraiban van öt- és hetvenöt éves is, vagyis már négy generáció szórakozik egyszerre a Bikini-dalokon, de a szólókoncertjeimen is ugyanezt a szórást látom.
Bírja a tempót?
Régóta rendszeresen sportolok, ahogy Lojzi is, így erőnléti problémáim nincsenek. Otthon vannak gépeim, a tengerészgyalogosokéhoz hasonló edzéstervem van, ami alapján hetente három-négy alkalommal edzek. A fiatal zenészeknek is azt tanácsolom, hogy éjszaka nem füstölni kell meg bulizni, hanem edzeni, és amikor csak lehet, aludni. Sok pályatársam az alkohol és a helytelen életmód miatt nincs már köztünk. Annak idején én is buliztam, de amikor a Bikini komollyá vált, beindult, megtanultam, azzal az életvitellel néhány év alatt a veszteséglistára kerülök. Alvás, korán kelés, egy kis edzés, és utána már a világot is másképp látjuk.
Mi a Bikini öröksége?
A Bikinit mindig szellemi támaszként értelmezem. A legsötétebb időkben is vigaszt tudott nyújtani az embereknek, sok olyan esetről tudok, hogy az elhunyt mellé Bikini-lemezt temettek. Ha valakinek jó a hangulata, és nagyot akar bulizni, Bikinit hallgat, de ha szomorúbb, ahhoz is talál megfelelő dalt.
Ha nem zenélne, mit csinálna?
Három nyelven beszélek, és a műfordítói pálya érdekelt, mert az is nagyon izgalmas. Megállapodtam egy kiadóval, csak arra várnak, hogy legyen viszonylag több szabadidőm, mert akkor foglalkoztatnának fordítóként. Én fordítottam például a Chuck Norris életéről szóló, A belő erő titka című könyvet, illetve egyéb, thriller jellegű köteteket.
Gyermekei közül ki követi a zenei pályán?
Daniella lányom egyetemista, teljesen más alkat. Az ikrek közül Lorettának a zene egyet jelent a pihenéssel és kikapcsolódással. Bálint egy darabig dobolni tanult, de nem volt elég kitartása hozzá, majd énekelgetett. Most az érettségi a legfontosabb, de megegyeztünk, ha leteszi a vizsgát, elmegy énektanárhoz, mert egyébként nagyon jó hangja és füle van. Már írtam is egy dalt, amit ketten tudtunk volna énekelni, ő azonban közben tenorból bariton lett, így aztán az én tenoromat az ő baritonjával sokkal nehezebb lesz majd összehozni.
Nagy álma lehet, hogy a fiával álljon színpadra.
Lesz még rá alkalom, hogy együtt énekeljünk, de most tanulnia kell, utána pedig majd meglátjuk.
