Dobó Kata nem tartja magát olyan karrieristának, mint a Korhatáros szerelembeli karaktere. A pénzügyekhez például egyáltalán nem ért.
Számító, rideg, ami a szívén, az a száján. Igazi intrikaként láthatják a nézők szombat esténként a TV2 képernyőjén Dobó Katát, aki nem csak a mindig tökéletes, irányításmániás Júliát játssza a Korhatáros szerelemben, ezen a nyáron egy másik sorozatban is forgatott.
– A Csak színház harmadik évadában, amiben hasonlóan nagy szerepem lesz – árulta el a színésznő. – Ez a nyaram nagyon fincsi volt! Egyik nap ilyen furcsa nő, a másik nap olyan furcsa nő. Amikor benne vagy a forgatásban, már nem is tudod, hanyadik órát gyűröd, hanyadik oldal szöveget próbálod hiba nélkül hitelesen elmondani, mert kevés idő van, az elég stresszes. De, ha ez nincs, akkor nagyon hiányzik. Szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom, csodálatos kollégákkal. Imádom a hangulatát, imádom a világosítóktól, a sminkeseken át a berendezőkig az egész stábot. Ez egy nagy család. Ebben az időszakban többet tudunk egymásról, mint az otthoniak, mivel naponta tizenkét órát töltünk együtt. De ezt nem élem meg karrierizmusnak. Azzal, hogy dolgozom, sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok, teljes ember, akinek nincs hiányérzete. Ha ezt viszem haza, akkor az jobb a kislányomnak, Szofinak és a körülöttem élőknek. A nyaram húzós volt, Szofi sok időt töltött az anyukámmal, a testvéremmel, az apukájával. De nem bánta, azt érezte, hogy mindenhol nyaral. A mi világunk rapszodikus, most lazább időszakot élek, nyugisan futhatok rá a karácsonyra. Sokat vagyok Szofival, aki már nagycsoportos ovis, hatéves lesz februárban.
Kata Júliája a Korhatáros szerelemben olyan, mint Brie volt a Született feleségekben.
– Ő is vörös! – nevet Kata. – Júlia élete is tökéletesnek tűnik kívülről. Minden lében kanál, de őszintén jót szeretne a testvérének, arra vágyik, hogy a szerettei is olyan boldogok legyenek, mint ő. Majd meglátjuk, hogy sikerül. Az fontos, hogy a karakterem nem működne a fantasztikus Seress Zoli nélkül. Tőle lesz szerethető, kiegészít társként, értelmezhetővé teszi, hogy lehet egy ilyen nővel együtt élni. Nem csap rá az asztalra, hogy miért kellett ezt, hanem szeretettel mondja: Zsüli. Ettől az egész megváltozik. Az, hogy ő szeret, az a nézők felé is megnyugvás.
Kata abban is alapvetően különbözik a karakterétől, hogy nem üzletasszony.
– Sőt elég rossz üzleti érzékem van. Nem értek a pénzhez, hogy lehet fialtatni, hogyan marad több. Nagyon irigylem azokat a nőket, akiknek erre rááll az agya. Ilyen szempontból művész vagyok. Ha van pénz, az tök jó, ha nincs, az irtó szomorú. Persze, ha valakinek gyereke van, sokkal tudatosabban tervezi a jövőjét. De ez most egy kiszámíthatatlan, furcsa világ. Nem csak a mi hivatásunk, hanem en bloc.
