Forrás: DFP
Dudás Ádám tizenkilenc év után, idén áprilisban távozott a TV2 híradójától, a Tényektől. A kereskedelmi csatorna élete első munkahelye volt, soha nem dolgozott máshol. Azóta sem.
– Ez az április, május életem legszomorúbb időszaka volt – állítja. – De nem azért, mert kikerültem a munkaerőpiacra. Akkor halt meg két riporterkollégám, Szabó Tibi és Wels Matyi. Négy napon belül két kolléga, fiatal emberek, akikkel közel húsz évet dolgoztam együtt. Azóta sem telik el nap, hogy ne gondolnék rájuk. Ádám húsz év után idén tudott először nyaralni. Úgy érzi, járt neki a pihenés. Ebben nyilván van igazság, de az is biztos, hogy nem a legszebb életszakasz, amikor valakinek két évtized után meg kell válnia első munkahelyétől, amelyet szeretett.
– Nem nézek azóta Tényeket, nem ülök otthon este hatkor, más az időbeosztásom. A Mokkát sem látom, mert átalszom. Nem foglalkoztat, mi van benne – vonja meg a vállát Ádám, aki pedig mindig a hírek szerelmese volt, és az a mai napig is.
– A TV2 születésénél, 1997. október 4-én kezdtem. Az első adásnap az én első napom is volt. Sokadik gyakornokként kezdtem a Jó reggelt, Magyarország!-ban miután kikerültem a bölcsészkarról. Akkor Sugár Ági, Radványi Dorottya és Gajdos Tamás vezette a műsort. A Tényekben 1998 tavaszán kezdtem. Onnantól az összes főnökkel és olyan híradósokkal dolgoztam együtt, mint Pálffy István, Stahl Judit, Pánczél Andrea, Bárdos András, Azurák Csaba, Kert Attila és rengeteg háttérember. Végül ezért sem volt annyira nehéz a váltás, mert ők már nem voltak ott. Persze maradtak még barátaim, tartom velük a kapcsolatot. Meglepő, hogy ez alatt az időszak alatt sok olyan ember került elő, akivel előtte hosszú ideig nem találkoztam, mint például Onyutha Judit. Van időm újból felvenni, kialakítani kapcsolatokat. Az is igaz, hogy a legnagyobb segítség mindig onnan jön, ahonnan nem számítasz rá. Megleptek az érdeklődő hívások, például az egyik régi főnökömé. Olyan felső vezetők kerestek, akikkel semmilyen kapcsolatban nem voltam, míg ott dolgoztam. Jól vagyok. Az egész nyarat pihenéssel töltöttem, elmentem Horvátországba, a Dunakanyarba, néhány hete pedig Tunéziába. Jó volt, kipihentem magam. De itt az idő, most már elkezdtem találkozgatni, munkáról tárgyalni.
