Nagy Feró kedden ünnepli a 74. születésnapját. Nem áltatja magát: rosszul viseli, hogy már nem a régi.
Bár hangzatosabb lenne azt mondania, hogy él és virul, a nemzet csótánya a Borsnak mégis bevallotta: mindennap meg kell küzdenie az idő múlásával.
– Nem vagyok kibékülve a korommal. Rosszulesik, hogy ennyi idős vagyok, de hálát adok a jóistennek, hogy még mindig aktívan élek. Szerencse, hogy van életerőm meg lehetőségem arra, hogy azt csináljam, amit szeretek. Ez nagyon nagy dolog – kezdi a Borsnak Nagy Feró, aki holnap ünnepli a 74. születésnapját.
– Gyakran a templomba is elmegyek, hogy hálát adjak az Úrnak, amiért ilyen kegyelmes velem, mert az én sorsomról már csakis ő dönt. Minden egyes napomat a jóistennek köszönhetem, bár reggelente alaposan szemügyre veszem magamat, hogy megvan-e még minden végtagom, dobog-e a szívem, elég levegő van-e a tüdőmben, mert ebben a korban már nem lehet tudni. Sorra halnak meg a pályatársaim, jó pár barátomat eltemettem már, de én még mindig itt vagyok. Persze nekem is állandóan akad valami bajom, kezdek szétesni, de hát az élet ezzel jár – magyarázza a rockzenész, aki az orvosánál is gyakran tesz látogatást.
– Viccesen mindig meg is szokta jegyezni, hogy belém már a gyógyszer is kár. Ennyi idősen tök fölösleges bármit is szedni, de azért a napi vitaminadagomat mindig beveszem. Számomra a színpad, és a közönség a gyógyír. De ha őszinte akarok lenni, akkor már a fellépéseket is egyre nehezebben bírom. Hamarabb elfáradok, alig kapok levegőt, és gyorsan elfogy az energiám. Igyekszem beosztani, hogy a koncertek végéig kibírjam, de azért még most is legalább évi 120 fellépést vállalunk. Nem tudok, és nem is akarok lemondani a Beatricéről, úgy tűnik, engem már csak tényleg a banda tart életben – zárja nevetve Feró, aki családja és barátai körében koccint a jeles alkalomra.
