Erős Antónia: A hazugságot és a hírt nem szabad összekeverni

Létrehozta az Egy Csepp Figyelem Alapítványt, amit évről évre egyre lelkesebben képvisel. Tartok is attól, hogy most is csak erről, a megelőzésről, korai felismerésről beszél majd.

Mivel évről évre egyre több a cukorbeteg, például az ötven évnél idősebbek közül minden ötödik, és egyre több gyerek is, csak jó, ha beszélünk róla.

Most előrukkoltak valami újdonsággal?

Magyarországon még senki nem írta és rajzolta le az úgynevezett betegutat, amely a megfelelő kezeléshez vezet. A legtöbb ember nem tudja, mit kell tennie, hogy eljusson a diabetológus szakorvoshoz, aki kiválasztja neki a megfelelő kezelést. Mi ezt leírtuk, lerajzoltuk a 39 éves Dia példáján. A kezelés sikeressége nyolcvan százalékban a betegen múlik. Ha nem tartja be a háziorvos vagy a szakorvos által előírtakat, akkor sajnos kialakulhatnak a súlyos, akár életveszélyes szövődmények, mint a vakság, infarktus, stroke, végtagvesztés.

Ön nem fél ezektől?

Nem félek, de úgy élek, hogy megelőzzem a súlyos szövődményeket. Rendszeresen járok szűrővizsgálatokra. Szemészetre, lábvizsgálatra, évente, vérvételre három havonta.

Példásan fegyelmezett.

Igyekszem, de amióta megszülettek a gyermekeim, kevésbé tudok odafigyelni, kevésbé vagyok fegyelmezett. De pont most jártam végig a szűrővizsgálatokat, és minden rendben. Huszonkét éve vagyok cukorbeteg, az évek előrehaladtával jelentkezhetnek kisebb-nagyobb szövődmények. Az egyes típusú cukorbetegség egy életre szól, nem gyógyítható. Lehet ez ellen hadakozni, de felesleges. Megértettem, hogy nincs mit tenni. 1921 óta létezik az inzulin, előtte az ilyen betegek rövid idő alatt meg­haltak.

Örökölhető?

A 2-es típusú 60-70 százalékban öröklődhet, pláne, ha az egész család elhízott. Az 1-es típusnál nem tudják az okát, és azt sem, hogy biztosan öröklődik-e. Nálam sem tudták, hogy az inzulintermelő sejtjeim miért pusztultak el.

Arra gondoltam, hogy aggódik-e a saját gyerekei miatt?

Bárki lehet cukorbeteg, ön is. A gyerekeknél a legriasztóbb a helyzet. A magyar cukorbeteg gyerekek 15 százaléka (!) 2-es típusú cukorbeteg, azaz az életmódja áldozata. Ilyen szinte nem létezett harminc évvel ezelőtt. Ráadásul ez kétszer-háromszor több mint a nemzetközi átlag, nagy baj van Magyarországon! 

Az ikrek, Szonja és Matyi sportolnak?

Külön nem, iskolába járnak, az bőven elég egy gyereknek. 

A suliban mindennap mozognak és járnak külön jógázni, sakkra. Matyi hetente kétszer dobol, ez az élete része. Szonja egyszer megy zongorára. Elfogynak a szabad délutánok, de ha szeretnének, mehetnek majd sportolni is.

Matyi rockzenész lesz?

Ő azt mondja, igen. Pontosabban, a világ legjobb dobosa. Ez a célja. És énekes és táncos is, de a dob az első. Simán ledobolja a Guns N’ Roses-, AC/DC- nótákat.

Örülhetnek a szomszédok…

Társasházban lakunk, otthon elektromos dob van, amit fejhallgatóval használ.

Milyen kislány Szonja?

Elképesztő társasági életet él. Hét és fél évesen olyan, mint egy kamasz. Imádja az iskolát, neki találták ki. Kiborul, ha szünet van. Legutóbb azon szomorkodott, hogy csak nyolc évig van iskola. Nagyon jól számol, szereti a sakkot, a táncot és jól énekel.

Kire hasonlítanak?

Szonja és Matyi is hasonlít rám. Matyit, ha a gyerekkori fotóimat nézzük, össze is lehetne keverni velem, de közben ha ránézel, azt mondod: tiszta apja. Szonja is hasonlít rám, de a szeme, a tekintete az apjáé. Természetre inkább Matyi hasonlít rám, ő a higgadtabb. Szonja izgágább, kicsit hangulatember.

A férje kiveszi a részét a gyermeknevelésből?

Három körül bemegyek dolgozni, ami utána jön, az az ő területe. Például ő viszi őket délután különórákra. Háromtól nyolcig mindent ő csinál, de segít a bébiszitter is.

Ébren vannak, amikor hazaér?

Igen, a mesét még elmondom nekik. Van, hogy kifejezetten azt kérik, találjak ki valamit. Annyit segítenek, hogy most legyen csak lány benne vagy csak fiú vagy csak állat. Gyakran a napi történésekből találok ki mesét.

Nem írna mesekönyvet?

Nem, mert nem hiszek abban, hogy attól író lesz valakiből, hogy a gyerekének mesél. Lehet, hogy az ismerőseim azt mondanák: hú, de jó, miközben mind tudnánk, hogy nem az. Az írás hivatás, isteni adomány, de tanulni is kell. 

Amikor 27 éve a Kaposvári Városi Televíziónál volt riporter, gondolta, hogy később az RTL Klubnál Magyarország legnézettebb híradóját fogja vezetni, és a Forbes a legbefolyásosabb magyar nők közé választja?

Nyilván nem. Akkoriban maximum azt reméltem, hogy egyszer valamikor majd képernyőn is szerepelhetek. Ez volt a legnagyobb vágyam. A karrierem nem tudatos tervezés ered­ménye.

Képzelte volna akkor, hogy valaha ilyen lesz a híradózás?

Ez most, 2017-ben nehéz kérdés. Reménytelennek tűnik a helyzet a magukat híradónak nevező műsorok egy részében. A kilencvenes évek elején nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult és nehéz lesz 2017-ben egy ilyen kérdésre válaszolni. A klasszikus híradózást ma Magyarországon lábbal tiporják. Elkeserítő a klasszikus újságírás helyzete, és erről nem csak az újságírók tehetnek. Én olyan helyen dolgo­-zom, ahol ezt még becsülettel lehet csinálni.

Felolvasna olyan hírt, amely nem igaz?

Még feltételesen sem szeretnék ilyen kérdésre válaszolni. De persze vannak olyan helyzetek, amikor fel kell állni. A hazugságot és a hírt nem szabad összekeverni. Egy hírműsorban nem lehet kommentálni, és tilos hazudni, hamisítani. Ha a szakma szabályait betartod, akkor ez fel sem merül. Ilyen helyzet elé nem állított az élet, mivel a tények hiteles és ellenőrizhető információkat jelentenek az RTL Klub Híradójában.

Önnek van B-terve?

Hogy valami mással foglalkozzam? Nincs. Az alapítványom van, ami állandó társadalmi munka. Az erkölcsileg lehet B-terv, de anyagilag nem. A hivatásos híradózás mellett mást csinálni nem lehet. Fel sem merült, hogy ezen gondolkodnom kellene. Egyébként sem vagyok ötletember, én inkább végigviszek dolgokat.