Nem akart fájdalomcsillapítóktól kába lenni, tiszta tudattal szerette volna végigélni az utolsó leheletéig azt, amit rendelt neki a sors. Egyetlen percre sem mutatta ki a kislánya előtt az elviselhetetlen fájdalmait.
Elképesztő harcot vívott Somló Tamás a gyógyíthatatlan kórral a barátok elmesélése szerint. Nehezebbet, mint azt bárki el tudná képzelni. A zenész ugyanis – a Bors információi szerint – nem volt hajlandó az utolsó hónapjában fájdalomcsillapítókhoz nyúlni, mert tiszta fejjel akart élni az utolsó leheletéig. A döntése érthető, egyben elképesztő is, hiszen felfoghatatlan lelkierőről árulkodik. Azt mondják, nagyon nagy fájdalmai voltak.
– Charlie mellett álltunk egy társasággal úgy egy hónapja egy rendezvényen, amikor éppen Somlóval beszélt – meséli a Borsnak a zenész egyik, névtelenséget kérő ismerőse.
– Nem akartam hallgatózni, de kihallatszott a telefonból a gyenge hangja, olyan vékonyka volt, amilyennek előtte sosem hallottam – idézi fel.
– Abban a beszélgetésben Tamás azt mondta: „Figyelj, nem vagyok hajlandó semmilyen bogyót bevenni. Nem akarom kábítani magam, az eszemnél szeretnék lenni végig. Tudom, hogy vége van, és nincs tovább, megyek Bajor után.”
Ezt az információt megerősítette a Borsnak egy másik zenész is, ő is úgy hallotta Somló környezetéből, hogy Tamás nem volt hajlandó fájdalomcsillapító gyógyszert szedni.
– Az utolsó egy hónapban már nem szedett semmit, ami kiütötte volna – mondja az informátor.
– Vitaminokat, egyéb szereket hajlandó volt, de fájdalomcsillapítót nem. Tiszta akart maradni, nem akart kábán, üveges tekintettel maga elé bámulni az utolsó heteiben. Úgy tudom, hogy óriási fájdalmai voltak, mégsem mutatta soha a kislánya előtt, hogy szenvedne. Tudta, hogy közeledik a vég, és ő azt méltósággal és tiszta tudattal akarta megélni.
Végső búcsú
