Fél a koporsóra hulló föld hangjától Koncz Gábor

Szinte lubickol karakterszerepében Koncz Gábor az Újszínház legújabb bemutatójában, Az élet kapuja című előadásában, melyet Herczeg Fe­renc írt.

– Őt most kötelességünk játszani. A padláson találtam be­köttetve, akkor olvastam Her-czeg könyveit, ezek később eltűntek a nagymama szakácskönyvével együtt, amikor meghaltak a szüleim. Széthordták, akkoriban rengeteget dolgoztam, csak a temetésre tudtam hazamenni, ahol az egyik rokonom mesélte, hogy édesanyám előkészült a halálára: szép celofánba csomagolta a temetési ruháját, cipővel, harisnyával és egy üzenettel: Fiam! Ezt add rám, ha meghalok! Elképesztően bölcs volt, én is ilyen szeretnék lenni, ha itt a pillanat: koronával kell elmenni, nem lehajtott fejjel. Teljesítettem a gyerekeimmel, a barátaimmal és a közönségemmel szemben minden elvárást. Amit még megélek, az a hab a tortán és élvezem, hogy dolgozhatok – mesélte Koncz, aki hét éve az Újszínház tagja.

A 82 évesen is aktív legenda gerincműtétje óta továbbra is a nagypapája fokosára támaszkodik a színpadon és otthon, de saját elmondása szerint így még nagyobb tapsot kap a közönségtől. Életkedve és munkabírása töretlen, 30 előadásra szerződött Veszprémbe a Nagyvizit című darabra, országszerte játszik a Körúti Színházzal és persze számos darabban látható az Újszínházban.

– Egy dologhoz ragaszkodom a temetésemmel kapcsolatban: szeretném ha egy betonfedelet raknának a sírgödörre, és arra dobnák a földet. Megrémiszt a kopogása a zuhanó földnek a te­metéseken – mondta a mű­vész, majd így folytatta

De tartozik is ne­kem, mert tíz évig ministráltam a templomban ingyen, sőt még az orgonát is fújtattam. Számos keresztény darabot játszottam, kedvencem IV. Béla alakítása. Nekem gyönyörű életem volt, ha még egyszer kezdhetném, újra így csinálnám. Van, akinek ölébe hullt a manna, én izzadtam és könnyeztem érte, ma már csak az a borzasztó, hogy a pá­lyatársaim közül szinte senki sincs köztünk – mondta Koncz.