A fitneszlady számára az első és legfontosabb a család, természetes volt számára, hogy amikor férje édesapja bajba került, hozzájuk költözött.
Béres Alexandráról mindenki tudja, hogy valóságos energiabomba. És most már az is biztos, hogy igen jó lélek is: férje hasnyálmirigyrákkal küzdő édesapját fél évig maga ápolta Krisztiánnal. Közben persze próbálta tartani a lelket a férjében, az anyósában, és igyekezett úgy tenni a dolgát, hogy gyermekeit, Pannát és Flórát ne viselje meg, hogy életükben először találkoznak az elmúlással. Szandi erről az embert próbáló időszakról Peller Mariann, Utazás a lelked körül című műsorában mesélt, majd lapunknak is elmondta, miként élte meg, hogy végül minden igyekezete ellenére a családnak el kellett búcsúznia az apósától.
– Az anyósomék az Amerikai Egyesült Államokban élnek, de bármilyen egészségi probléma felmerült, mindig hazajöttek. Petinek, az apósomnak korábban itthon volt csípőprotézis- és térdműtéte. Három évvel ezelőtt egy sérvműtétre érkezett haza, de a beavatkozás után sem múltak el a fájdalmai. Az orvosok hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak. Nekünk természetes volt, hogy a beavatkozást követően és az utókezelések ideje alatt hozzánk költözik. Főztem, ápoltam, a férjem, Krisztián vitte a vizsgálatokra – idézte fel a szörnyű emléket a fitneszlady, hozzátéve, az anyósa, Évi ez idő alatt többször is iderepült.
– Több kezelésen is átesett, végül maga döntött úgy, hogy az utolsó hónapokra hazamegy. Annyira szerette az unokáit, semmiképpen nem akarta, hogy így lássák. Kicsik voltak még, különösen Flóra. Végig bíztunk a gyógyulásában, de ő már tudta, hogy mi közeledik. Érezte – magyarázta Szandi, aki hálás az orvosoknak, hogy az eredetileg jósolt két hónap helyett az apósa még tíz hónapot lehetett velük.
– Természetes, hogy nagyon megérintett ez a fél év, amit nálunk töltött, és az, hogy elvesztettük. A gyászt megélni úgy, hogy ennyire a részese vagy, nagyon nehéz. Anyaként ráadásul a rajtam lévő nyomást is többszörösen érzékeltem, senki nem tudott önmaga lenni. Szerettem volna, ha a gyerekek minél kevesebbet érzékelnek ebből, próbáltam maximálisan figyelni rájuk. De nem nekem volt a legnehezebb, hiszen a férjem az édesapját, az anyósom pedig a férjét vesztette el.
