<p>Noha a diósjenői önkormányzat kedd este határozatot hozott a munkálatok felfüggesztéséről, szerda délben is dübörögtek a gépek, mélyültek az Oszter Sándor birtokára tervezett tórendszer medrei. </p>
A szitakötők szárnyának zümmögésén és a tóból rendre kiugró, szúnyogra vadászó halak csobbanásán kívül semmilyen zaj nem zavarja a Diósjenői tó mellé érkező utazót. A Börzsöny lábánál elterülő, meseszép faluban mindenki ismer mindenkit, az átlagéletkor legalább ötven év, kivéve a horgásztó büféjében kiszolgáló fiatal lányt, aki vendéget várva, a fapadon ülve, zenecsatornát bámul a tévében, és irigykedve pillant rá kollégánk csuklójára, amin fesztiválkarszalag díszeleg. A fiatal lány az egyetlen, aki szívesebben lenne a találkozásunk percében máshol, mint ahol éppen áll, mindenki más őszinte szeretettel és rajongással beszél a településről.
– Az emberek békében élnek egymással, és harmóniában a természettel – mutat körbe Bottlik István, a Diósjenői Sporthorgász Egyesület elnöke, miközben a tényleg elképesztően szép kilátást mutatja. – Ezt teszi most tönkre egyetlen ember, aki úgy néz ki, tényleg bármit megtehet.
Oszter Sándor ügye nem most kezdődött, már az újságok is megírták, hogy a 2000-es években kezdte felvásárolni azt az egyébként a mai napig természetvédelmi területnek nyilvánított részt, ahol előbb a hegyi patakot minősítették át csatornává, utána pedig fákat vágatott ki, ma pedig tórendszert épít úgy, hogy elvezette a horgásztótól az egyetlen vízutánpótlási lehetőséget. Az elképzelés állítólag az, hogy először feltölti a saját tavait, és utána engedi tovább a vizet. A színésznek állítólag minden érvényes engedélye megvolt az építkezéshez, de a helybéliek ezzel együtt is zúgolódni kezdtek, amikor a helyi patak elterelése után apadni kezdett a falu aljában fekvő hatalmas, 27 hektáros halastó.
Az egyre hangosabb elégedetlenségnek a kedd esti képviselő-testületi ülésen is hangot adtak a helyiek, aminek az lett a következménye, hogy a polgármester, Tóth János és testülete azonnali hatállyal felfüggesztette Oszterék projektjét azzal, hogy akkor folytatódhat az építkezés, ha minden engedélyt bemutatnak. A határozatot tegnap próbálták kézbesíteni Oszternak, akit a Bors is keresett, de nem ért el.
– Senki sem látott szakhatósági elemzést, tanulmányt – tromfolt rá a Borsnak Bottlik. – Vagyis sejthető, hogy a művész úrnak úgy adták ki az engedélyt erre az építkezésre, hogy a terveket senki sem látta (ha voltak egyáltalán). Csak így fordulhatott elő, hogy mindenki most csodálkozik rá arra, hogy a patakot elvezette. Erre nyilvánvalóan nem kapott volna soha lehetőséget. Természetesen ezt is megjegyeztük a feljelentésünkben, amelyet természetkárosítás címén nyújtottunk be a hatóságokhoz.
Nem tudom, hogy a vizsgálat milyen hosszúra nyúlik majd – folytatja a szenvedélyes horgász –, de nagyon félek, hogy mire itt bármi történik, addigra kipusztul ez a gyönyörű táj. Évszázadok kellenek majd ahhoz, hogy újra eredeti szépségében pompázzon.
A település polgármesterének izgalmas napjai vannak mostanában. Akkor is egy reklamálót fogadott, mielőtt a Bors munkatársa bekopogtatott hozzá.
– Valóban nem láttunk semmilyen előtanulmányt, talán figyelmetlenek voltunk, azonban olyan meggyőző ajánlásokkal érkezett engedélyeztetésre hozzánk a tervezet, hogy nem volt okunk kételkedni a szakszerűségében. Ez egy jó beruházás lett volna, vagy még lesz, jóhiszeműek voltunk, ezért támogattuk. A lakossági bejelentések tömkelege azonban ráébresztett minket arra, hogy valami nem stimmelhet, a nagy tó élővilágát nem lehet veszélyeztetni. Emellett Oszter úrnak és nekünk is az az érdekünk, hogy – ahogy ígérte – egy szép turistalátványossággal legyen gazdagabb a településünk.