<p>Veleszületett rendellenessége ellenére lett az ország elismert balettművésze.</p>
Egy táncosnak nemcsak az izmaira és az ízületeire, hanem az egyensúlyérzékére is szüksége van, amit a fülén kívül a szeme segítségével tud kordában tartani. Egy forgásnál például fontos, hogy a táncos találjon magának egy fix igazodási pontot. Ennek tudatában sokkoló a hír, hogy az ország egyik legelismertebb balettművésze, Keveházi Krisztina alig lát valamit a világból. Nem csak most, hosszú és sikeres pályafutása alatt végig így volt, hiszen a rendellenességgel született. A Nagy Duett sztárja a Borsnak beszélt először arról, miként derült fény minderre.
– Az édesanyám vette észre, hogy hunyorgok, amikor távolra nézek – meséli lapunknak Krisztina. – Gondoltam, elmegyek orvoshoz, mert tényleg egy picit homályosan látok, de ezenkívül nem éreztem, hogy probléma lenne. A vizsgálat után, a legnagyobb meglepetésemre, a következőket hallottam az orvostól: „Önnek a szemgolyója torz, a normális kereknél sokkal deformáltabb, ha száz százalék a tökéletes látás, akkor ön abból mindössze harmincat érzékel”. Alig hittem a fülemnek. A doki szerint ráadásul a születésem óta így van, vagyis az egész életemet úgy éltem le, hogy fel sem tűnt, nem látok rendesen. Amikor megkérdezte az orvos, hogy nem zavar-e, hogy homályosan látok, arra azt tudtam felelni, hogy ez nekem nem homályos, én a saját elképzelésem szerint jól látok, messzire talán kevésbé. De mivel egész életemben így láttam, nem tudom definiálni, milyen a százszázalékos látás.
Bár felírtak számára egy gyenge dioptriás szemüveget, nemigen használja.
– Kaptam egy 0,5-ös szemüveget, ami nagyon szép, és tényleg, mintha tisztábban látnék vele, de azt sem hordom rendszeresen. Nekem tökéletes a látásom így, ahogy eddig volt. Az orvos szerint egyébként sem lehet mit tenni a szememmel, úgyhogy maradok így, ahogy eddig voltam.
