Hosszú ideje nem lép színpadra a Jászai Mari-díjas színésznő. Venczel Vera színházi balesete óta hiányzik az előadásokról, sérülése már a múlté, mégsem tért vissza a Magyar Filmakadémia életműdíjával kitüntetett művésznő a színházba.
Venczel Vera a Vígszínház társulatának tagja, de egyelőre hiába keressük nevét a színlapon valamelyik darab szereplői között. Pedig a színházkedvelő közönségnek nagyon hiányzik már a játéka. A művésznő nem véletlenül vonult vissza a reflektorfényből. 2015 decemberében a színpadon érte baleset, a Hegedűs a háztetőn című darab előadása közben megbotlott, és az esés következtében súlyosan megsérült: két helyen eltört a csípőcsontja. Hónapokig ágyban kellett maradnia, szinte mozdulatlanul fekve, mert a csípőcsontot nem lehet rögzíteni. Nagyon hosszú volt a felépülés, a rehabilitáció, most pedig a férjét verte le a lábáról a betegség, a színésznő otthon ápolja és mindenben segíti.
– Számomra most az a legfontosabb, hogy a párom felgyógyuljon – mondta lapunknak Venczel Vera. – Most minden, még a színészet is csak másodlagos, ezért nem is gondolkodom azon, mikor állhatok ismét a közönség elé. Érthető, hogy párja felépülése mindennél előbbre való számára, hiszen művészkörökben ritka az olyan kapcsolat, mint az övék: 47 éve osztja meg életét a grafikus, formatervező Györggyel, akivel az Egy óra múlva itt vagyok című legendás tévésorozat forgatásán ismerkedtek meg. A várt visszatérésig maradnak a szép emlékek, amelyekből rengeteg megadatott a művésznőnek.
– Színészóriásokkal játszhattam együtt a Vígszínházban, akiktől rengeteget tanulhattam – meséli. – Kiss Manyival, Pécsi Sándorral vagy Latinovits Zoltánnal élmény volt együtt dolgozni. Verát még gimnazistaként fedezte fel a szakma, első két filmjét a Karambolt és az Egy csónak visszafordul című alkotást középiskolásként forgatta, azóta több mint száz filmben láthattuk. A gyönyörű, fiatal tehetségbe szerelmesek voltak az ország férfijai, amikor a Kárpáthy Zoltánban vagy az Egri csillagokban főszerepet játszott.
– Apukám fertőzött meg. Rengeteget szavalt, én pedig hallgattam, és később már próbáltam vele mondani a verset. Mondta is, ebből a lányból színésznő lesz. Én pedig tudatosan készültem a pályára, beiratkoztam színjátszó szakkörbe, onnan fedeztek fel a filmrendezők, Esztergályos Károly és Máriássy Félix. Pedig akkoriban a színház volt a mindenem, többször is belógtam a próbákra, és visszafojtott lélegzettel figyeltem a színészeket. A lelkesedés persze önmagában nem lett volna elég, Venczel Vera tehetsége már fiatalon nyilvánvaló volt. Nem véletlen, hogy elsőre felvették a főiskolára, és az sem, hogy annak elvégzése után Várkonyi Zoltán azonnal szerződést kínált neki. Szinte minden este színpadon volt, az országos ismertséget mégis a tévé, a mozi hozta meg számára. Egymás után kapta a szerepeket, a rendezők versengtek érte. Amikor kevesebb neki való szerep találta meg a Vígben, hívták más színházak vendégjátékra, de mivel hűséges alkat, a Vígszínházhoz mindig visszatért. Ahogy a Vígszínház is hűséges hozzá. A teátrum vezetése nyilatkozatban tudatta, hogy továbbra is számol Venczel Verával a művésznő hónapokig húzódó betegsége után. Sőt tavaly szeptemberben már visszatérését tervezték, férje betegsége azonban közbeszólt.
