Testvére, Frenreisz Károly szerint nem csak a születésnapján emlékeznek meg zseniális bátyjáról.
Szeptember 9-én ünnepelte volna 87. születésnapját Latinovits Zoltán. A színészkirályként ismert és tisztelt művész nevéhez számtalan film- és színháztörténeti alakítás fűződik, ám korai tragikus halála miatt a nézők már nem ismerhették meg az időskori zsenijét. Testvére, a legendás Frenreisz Károly most a Bors kérésére emlékezett meg Latinovitsról.
– Nagyon hamar elment, ami a legnagyobb fájdalmunk, hiszen nem csak egy zseni volt, de a testvérem is. Nem csak ilyenkor emlékezünk rá, rengeteg alkalommal vetődik fel egy emlék róla a kollégák és barátok között, ebből is látszik, hogy végérvényesen letette a névjegyét a magyar színjátszásban, nem hiába hívják színészkirálynak – kezdte meg az emlékezést a zenész.
Munkamániás volt
– Tizenöt évvel vagyok fiatalabb nála, szinte felnőtt volt már, mire én megszülettem. Dr. Frenreisz István – a szintén elhunyt Bujtor István testvéremnek is édesapja – nevelte Zoltánt. Szeretetben éltünk együtt, persze testvéri csipkelődések, verekedések voltak, mint minden fiútestvér között. Amikor elindult Zoltán karrierje, akkor eléggé elszakadtunk egymástól, hiszen amikor tizenegy éves voltam, ő már Debrecenbe szerződött, de nyaranta rengeteget vitorláztunk együtt Balatonszemesen. Rengeteget dolgozott, az idejét a munkája vitte el, de mindig dolgoztunk azon, hogy minél több közös programot tartsunk. Sajnos elég labilis idegrendszere volt, de lehet pont emiatt tudott kijönni a zsenije.
A színész 1976-ban, tragikus körülmények között hunyt el a balatonszemesi vasúti átjáróban. Frenreisz ebben az időben nem tartózkodott Magyarországon.
– Éppen egy lengyelországi turnén kaptam a hírt, hogy öngyilkos lett. Megszakítottam a Skorpió zenekarral a turnénkat és hazarohantunk. Édesapám, aki egy nagyon reális, orvos ember volt, azt mondta, amikor mentünk Balatonszemesre a temetésre: „Egy ilyen élethez, egy ilyen halál tartozik”. Ez sajnos benne volt: a túlpörgetett idegállapota, az állandó menés, tenni akarás, alkotásvágy és kialvatlanság bizonyosan megviselték.
Könyörgött Ruttkai Éva szerelméért
