Az énekesnőt sokan Cserháti Zsuzsa utódának tartják. Sajnos, nemcsak kiváló hangját, hanem önmarcangoló személyiségét is örökölte, ami sokszor a testet is megbetegíti.
Forrás: Bors
Bár 53 kilót fogyott, mégsem lépett a teljes önelfogadás útjára Tóth Vera. Pedig a gyomorszűkítő műtétje után teljes életmódváltáson ment keresztül, magabiztosabb lett, sőt gyakran posztol új alakjáról kepéket.
– Nem szeretem magam fotózni, pedig a legtöbben pont akkor szokták, amikor már lefogytak, és jól néznek ki. Ez inkább visszaigazolás, sokan félreértik, pedig csak a segítő szándék vezérel – mesélte a Société Budapest beszélgetésén Vera, aki saját példájával a túlsúlyos embereknek szeretne segíteni, és azoknak is, akik valamiért nehezen fogadják el magukat.
Verát a túlsúlya szorongóvá tette, pánikrohamai voltak, elégedetlen volt az életével, és a mai napig pszichológushoz jár.
– A túlsúly okoz néhány kellemetlen pillanatot húsz fok felett, ami a színpadon hatvan lesz a lámpáktól. A harmadik szám után elkezdesz iszonyatosan izzadni, és elveszted a méltóságodat. Azért szerettem azokat a koncerteket, amikor szünet van, mert át tudtam öltözni. Most, hogy visszaállt a lelki békém, már az izzadás sem olyan intenzív – mondta el az énekesnő. – Mindig testet ölt a szorongás valamilyen betegség formájában: ez lehet pánikbetegség, -roham, autoimmun-, esetleg rákos betegség, nekem például fájni kezdett a torkom. Előfordult, hogy nem tudtam énekelni, nem jött ki hang a torkomon másfél hónapig, és nem értettem, mi bajom van. Azt mondta az orvos: hidd el, nincs semmi baja a hangszálaidnak. Cserháti Zsuzsa is ettől szenvedett. A visszatérése után az első stúdiófelvételét egy hónapig csúsztatni kellett, mert berekedt. Nem hitte el, hogy kell valakinek, és még mindig szükség van rá – mesélte Vera.
Az énekesnő posztjaival és nyilvános szerepléseivel sorstársainak akar erőt adni, bár az önértékelésével még mindig akadnak gondjai.
– Az önelfogadás nehéz ügy. Nem szeretnék képmutató lenni, mert teljes mértékig még most sem tudom elfogadni magam, de a mindennapjaimat már nem a testemmel kapcsolatos gondolataim teszik ki. Sokáig a színpad volt az egyetlen hely, ahol nem éreztem, hogy rossz vagyok vagy csúnya lennék, teljes fényemben tudok ragyogni. Ott minden negatív vagy önpusztító gondolatom megszűnik.
