Ahogy a Da Vinci-kód írója sem bolond, úgy vele sincs semmi baj, állítja a színész, aki szerint Jézust nem feszítették meg.
Meghökkentő Olyan gondolatokat ír február eleje óta a közösségi oldalára Hujber Feri, amitől leesik az ember álla. Például, hogy: „Azon gondolkodom (teremtkedem), hogy Visegrád, Dobogókő, és az Én házam közötti részre, rá kéne vezetni a Dunát...”
Sokan egyenesen azt feltételezik, hogy megőrült, míg mások azt gyanítják, hogy csak hülyíti az embereket, és magában jót röhög. Hujber a tegnapi Mokkában, amikor arról beszélt, hogy a világ tévedésben van, mert Jézust nem feszítették meg a kereszten, erre lássuk be, még ráerősített. Azt állította, hogy Jézus színész volt, nem ő halt meg a kereszten, hanem egy tízéves gyerek, és az csak baleset volt. Feri erről később már nem akart beszélni, de azt cáfolja, hogy vele valami baj lenne. Mondatai nem mindig kapcsolódnak egymásba, elég sokat hagy a fantáziánkra.
Íme: – Nem őrültem meg, semmi olyat nem csináltam, ami bántó – szögezte le a Borsnak vidáman Hujber.
– Ez egyszerű játék. A Facebookomon engem is bombáznak egészséges táplálkozással, mindenféle edzésmódszerrel, fotókkal. Én pedig a gondolataimat írom le, nem posztolok képet, csak a gyerekeimről. Ezért miért lennék őrült? Az is őrült, aki megírta a Da Vinci-kódot? Azt mondom, a világ ősnyelve a magyar. Én lennék őrült, miközben egy focimeccsen ezrek üvöltik, hogy egy vérből valók vagyunk? Én nem uszítok, nem válaszolok a kommentekre sem. Nem bántok senkit, és mindenki jól teszi, ha békén hagy.
– Mindezt derűvel, gyors tempóban, de nyugalommal mondja. Nem érdekli, ki mit gondol róla, csak ne bántsák, hiszen ő sem árt senkinek. – Jól érzem magam a bőrömben. És nem azért, mert megvilágosodtam. Nem lettem buddhista sem – folytatja Feri.
– Most értem haza, játszom a gyerekeimmel és nem zavar, hogy este nem lépek fel, mert így legalább velük tölthetem az estét. Hiszem azt, hogy jobbá lehet tenni az embereket. Az embereket, akik olyanok, mint a gyerekek. Régen dühöngtem miattuk, ma már nem. Pont azért, mert látom, hogy az a gyermeki dac, sértettség és büszkeség munkál bennük. Tíz éve figyelem a gyerekeimet. Tudom, hogy a gyerek nem rossz, nem gonosz. Ezért csodálatos film az Oscar-díjas Mindenki. A gyermekeimen keresztül megértettem a világot. Hiszem, hogy az emberek alapvetően jók. Ezt vállalom. Ha ezért meghülyültem, akkor vállalom.
Komolyan
