Jobb keze ízületi gyulladása miatt kényszerült elhagyni a zongoraművészi pályát a hetvenes évek elején Antal Imre. Ez nem volt titok, mindmáig azonban nem lehetett tudni, mi okozta a sorsfordító betegséget. Koncz Gábor a Borsnak most elárulta ezt a régi titkot.
November 21-én tartják a televíziózás világnapját, és ilyenkor olyan legendás képernyősökre emlékezünk, akiket sajnos már nem láthatunk a mindennapokban. Közülük is kiemelkedik Antal Imre, az ország Imruskája, aki több mint negyven évig szórakoztatta a közönséget műsorvezetőként, színészként és humoristaként. A 2008-ban elhunyt tévésről lapunknak Koncz Gábor mesélt, akit hosszú pályafutása során sokszor összehozott a sors Antal Imrével.
– Imruska rendkívül kulturált, kellemes kolléga volt, és nagyon sajnálom, ami vele történt, méltatlan, rossz véget ért az élete, sokkal jobbat érdemelt volna – kezdi az emlékezést, majd egy eddig soha nem hallott részletet oszt meg a legendás tévés életéből.
Köztudott, hogy Antal Imre azelőtt, hogy az egyik legismertebb és legkedveltebb hazai televízióssá vált, zongoristaként a világ minden szegletében fellépett, és számos nemzetközi versenyt megnyert. A magyar zenei élet egyik nagy tehetsége volt, de jobb keze ízületi gyulladása miatt a hetvenes évek elejétől nem folytathatta hivatását, így a hetvenes évek elején váratlanul egzisztenciális válságba jutott. Azt mostanáig csak néhány beavatott tudta, hogy mi volt a hirtelen jött betegség előzménye.
– Imruska a Zeneművészeti Főiskolára járt, és mi tudtuk, hogy behívták katonának. Amikor őrségbe állították, ez a drága ember ott állt, és ahelyett, hogy zsebre dugta volna a kezét és letámasztotta volna a puskát valahova, előírásszerűen markolta a fegyvert a dermesztő hidegben. Lefagytak az ujjai. Ragyogó zongorista volt, fényes karrier állt előtte, és ő kötelességtudatból hagyta, hogy lefagyjanak az ujjai. Mivel egy kulturált, kellemes pali volt, ragyogó intelligenciával, bejátszotta magát a televízióba is – meséli a színész, aki jó barátságot ápolt Antallal annak dacára, hogy a kamerák előtt mindig ellentétes oldalon álltak.
– A Szeszélyes évszakokban nagyon sokat dolgoztunk együtt, és rendszerint én voltam az ellenlábasa – meséli lapunknak a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. – Ő volt a csetlő-botló figura, én pedig a frankó gyerek, és ez volt a szereposztás már évtizedekkel korábban is: a Bors című sorozatban anno Bujtor Pistával mi voltunk az ellenfelei. Mondtuk is a dramaturgnak, Köllő Miklósnak, hogy nézzétek már meg, kik a kommunisták! Szilágyi Pityi, Iglódi Pista meg Antal Imre, hát Bujtorral keresztbe nyeljük le őket az első rész végén, és nem lesz folytatás – idézi emlékeit nevetve Koncz.
