Jó tanuló volt Csonka András, de azért semmit sem bízott a véletlenre. Mikor dolgozatot kellett írnia, készült rá: előző nap puskát gyártott. Nem akadt gondja a témazáróval, csak a puskával!...Végül a lakásuk erkélyéről ugrott át a suli tetejére.
Forrás: Bánkúti Sándor
Minden úgy alakult, ahogyan elterveztem – emlékezett vissza a gimnázium harmadik osztályában történtekre Csonka András. – Megírtam a dolgozatot, sikerült úgy elővarázsolnom a puskámat, hogy a tanár nem vett észre semmit. Különösebben nem kellett használnom, hiszen előző este, amíg készült a „segítség”, nagyjából meg is tanultam az anyagot.
Nem is volt semmi baj a dolgozatírás alatt, csak később, de akkor nagy lett a riadalom Picinél. Eszébe jutott, hogy a nagy igyekezetében a beadott dolgozatfüzetében felejtette a puskáját. Azonnal keresni kezdte a megoldást.
– Szerencsém volt, hogy a lakásunk erkélyét és az iskola tornatermének tetejét alig másfél méter választotta el egymástól – folytatta.
– Igaz, több méter magasban kellett átugranom a terem tetejére, de akkor nem éreztem félelmet, csak az lebegett a szemem előtt, hogy vissza kell szereznem a puskámat. Ma már biztosan nem venném a bátorságot ehhez a kaszkadőr-mutatványhoz, de tizenévesen még másként látja a világot az ember.
András rendesen előkészítette a terepet. Csak a barátját avatta be a titkos akciójába, aki „véletlenül” nyitva felejtett egy ablakot, amelyen keresztül Bandi a tetőről bejuthatott a suli épületébe.
– Tudtam, a biológiaszertárban vannak a füzetek és reménykedtem, a tanár még nem javította ki ilyen rövid idő alatt a dolgozatokat. Szépen, csendben beosontam a szertárba, megkerestem a füzetemet, és visszaloptam a terhelő bizonyítékot. Kifelé már megnyugodva távoztam a főbejáraton, hiszen zsebemben lapult a kis papírdarab, amelyért alaposan megküzdöttem.
Csonka András az egyik érettségitalálkozón elmesélte a csínytevését a biológiatanárnak. Büntetést nem kapott, ugyanis az eltelt évek alatt elévült a bűne.
