Szem nem marad szárazon – a nevetéstől, ha az énekes női ruhában lép fel a Sztárban sztár színpadán. Kiderült, hogy a romantikus szívtipró, édesapa és ember, aki nem szállt el a sikertől, zseniális komikus is.
Forrás: Fejér Bálint
A Dalban vagy a Sztárban sztárban láttuk az igazibb Jocit?
A kettő ugyanaz. A Dalban a művészeted mutatod meg, itt inkább a humorod. A humor az életem, nagyon fontos nekem, imádom. Tudtam, hogy a Sztárban sztárban nem fogok tudni elég jól utánozni előadókat, ez sosem volt az erôsségem. De azt is tudtam, hogy mosolyt tudok csalni az emberek arcára. Azt sem bánom, ha más nyeri meg. Bevallom, a műsort imádom, de nem teng túl bennem a versenyszellem.
A felesége mit szól ehhez a Jocihoz?
Az én feleségem a világ legjobb felesége, és van humora! Boldogok vagyunk, két gyönyörű gyermekünk van.
És a népszerűségéhez?
Azt nem lehet tudni, meddig tart egy kapcsolat, mikor jön esetleg valaki, aki feldúlja a boldogságunkat. Nem számít a népszerűség, lehet, hogy ő tolja a bevásárlókocsit a közértben, és ráköszön valaki… A feleségem a lételemem, nem tudok nélküle élni. Ő a mindenem, imádom.
Hogy ismerkedtek meg?
Egy bandába jártunk. Két éven át szerelmes voltam Anitába, de akkor még az egyik barátommal járt. Két évet vártam, mire szakítottak, és randira hívhattam. Az első randin hazakísértem, leültünk egy padra, és akkor már tudtuk, hogy nincs visszaút. Ő életem szerelme. Minden ügyemről tudott, hogy zenész vagyok, csajozós, de aztán egymásba habarodtunk.
Teljesen érthető, ha valakit megváltoztat a siker. Ön mennyire változott?
Szerintem nem szabad attól megváltozni, hogy beköszönt a siker. Nem az számít, hogy milyen a házad, az autód, embernek maradni, az a fontos. Kiállok amellett, hogy nem az anyagi javak határoznak meg valakit. Nekem ma is ugyanazok a barátaim.
És lett új is, Majka. Hogy kezdődött?
Amikor kijöttem a Megasztárból, Majkáék felléptek Tatán. A színpad mögött, a back stage-ben találkoztunk, elkezdtünk beszélgetni. Az őszinteség az, ami miatt működik a barátságunk. Ami a szívünkön, az a szánkon, és mindig számíthatunk egymásra.
Bocs, hogy közbeszóltam, a változásnál tartottunk.
Nincs nagy változás, csak az, hogy nagyon sokat dolgozom. Annyit, mint öt másik ember. Napi tizenhat órát. Kevés szabadnapom volt az utóbbi időben, mondhatni, semmi. Bele kell állnom minden feladatba. Ha elvállaltam, akkor szeretem jól megcsinálni.
Mit szólnak ehhez a gyerekei?
Ez a legnehezebb! Amikor a fiam kérdezi, hogy apa, már megint mész dolgozni? És én mindennap azt válaszolom, hogy igen. A szívem szakad meg, de ezt most be kell áldoznom. A kisfiammal naponta sokszor elmondjuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Ennél jobb fiút sosem kívánhattam volna magamnak. Olyankor visszakérdez: apu, tényleg? Tényleg! Édes kisfiú, mindig jókedvű, van humora és hároméves kora óta dobol. Azóta együtt zenélünk, van is egy parádés videónk is a YouTube-on.
És a kislánya?
Nem is olyan kicsi, tizenhárom éves lesz januárban. Kiskamasz, nem fogja meg a kezem, ha együtt megyünk valahová. De értem én, hogy ebben a korban honnan fúj a szél. Alig múltam tíz, amikor már férfiként közeledtem a csajokhoz. Emlékszem még, hogy ciki volt a szülő, de attól még szerettem őket. Csibész fiú voltam, ha ilyen trógerbe akadna bele, hát nem hiszem, hogy annyira örülnék.
Akkora csibész volt?
Romantikus csávó voltam, amiben komoly fegyvertény volt a gitár. A pokróc is gyakran kikerült a gitártokból a csillagos ég alatt. Minden hencegés nélkül, nem tudtam, mi az az elutasítás.
Mi az, amire még vágyik?
Csak egészségre, egyébként maradjon minden így.
