A Jászai-díjas színésznővel, Kiss Marival találkozni nem könnyű, de ha sikerül, az maga a boldogság. Ma is üde, gyönyörű, mint a Vámmentes házasságban volt 1980-ban.
A hét éve elment Kossuth-díjas táncos, koreográfusra, Seregi Lászlóra emlékeztek barátai, kollégái a Madách Színházban annak kapcsán, hogy most lett volna kilencvenéves. A rendezvényen beszélgettünk a színésznővel.
– A Macskák próbáján találkoztunk – idézte fel Kiss Mari, aki közel 350 előadásban játszott. – Sokat tanultam tőle, ő egy világklasszis volt. Mindannyian felnéztünk rá, rengeteget lehetett tanulni tőle az alázatról, munkáról. Csoda volt! Szeretett engem, és én is óriási szeretettel gondolok rá. Amíg itt játszottam, mindenben megnézett. Hozzánk tartozott, minden premieren jelen volt.
Filmekről is beszélgettünk, a Szeretőkről, amiben zseniálisak voltak Cserhalmi Györggyel, a Vámmentes házasságról, amiért megkapta a legjobb női alakítás díját a Chichagói Filmfesztiválon, a Szeleburdi vakációról, a Nagy generációról.
– Szép volt, jó volt. Maradjon meg így – mosolyodik el. – Nem kell, hogy látszanak a ráncok. Fiatal filmrendezők, fiatal színészekkel dolgoznak, mert a téma is a korosztályukhoz kapcsolódik. Én egyébként sem vagyok jó castingon, ott engem minden zavar. Most Budapesten vagyok, és játszom Hernádi Judittal a Mi történt Baby Jane-nel? című darabot a Hatszín teátrumban. Tizenegy év után eljöttem Szombathelyről. Csodálatos, hogy ott lehettem, részt vehettem egy színház alapításában. Musicalekben, elképesztő prózai előadásokban vettem részt. Azt az alázatot, fegyelmet és munkatempót, amit Seregi Lacitól kaptam, tovább vittem magammal.
Mari ma is szép, légiesen karcsú, mintha nem fogna rajta az idő. És ez nem véletlen.
– Futok! – mondja. – Minden héten háromszor, négyszer egy órát a hegyen. Szeretném az emberekkel megértetni, mennyire fontos mozogni, sportolni. Futás közben magadban vagy, keményen koncentrálsz, hogy kibírd a távot, ródd a köröket. Az első két kör nagyon nehéz, a harmadik biztató, a negyedik egész jó, az ötödiknél büszke vagy, a hatodiknál azt érzed, még három belefér. Nekem sem könnyű, de végtelenül fontos. Hát attól vagyok így. Egyszer lefutottam a félmaratont, egyszer elég is volt! – neveti el magát.
