<p>Szerinte élete legnagyobb hibája volt, hogy december 24-én született, mert mielőtt kibújt volna, nem gondolta végig, hogy ezzel a jeles napon csak egy ajándékot fog kapni a születésnapjára és karácsonyra is. Klapka György szegény emberből lett dúsgazdag vállalkozó. </p>
Forrás: Vadnai Szabolcs
– A szüleimnek üzlete volt, ezért a karácsonyok is munkával teltek, de szegénynegyedben éltünk Erzsébeten, ahol filléres gondjaik voltak az embereknek, úgyhogy még az üzlet sem ment jól – kezdte Klapka György. – Mi még egy rongylabdának is örültünk. Egy kis karácsonyfa, egy kis szaloncukor és hal, ez volt jellemző. A legrosszabb karácsonyom az volt, amikor 1944-ben orosz fogságba estem, ahonnan sikerült megszöknöm. Karácsonyra értem haza. Anyám lóhúslevest főzött. Az volt az ünnepi vacsora. Én pedig olyan fáradt voltam, hogy a tányér fölött elaludtam – mesélte az üzletember, akinek később sokkal jobbra fordult az élete. Ő már komolyabban ajándékozhatott a gyerekeinek és az unokáinak is.
– Nem szerettem volna, hogy veszek egy pulóvert, és azt mondja valamelyik, hogy ez neki nem tetszik, egy cipőt és kiderül, hogy szorítja a lábát, és nem ilyet akart. Ezért volt egy idő, amikor a karácsonyfa alatt százezer forintot kapott mindegyik egy borítékban. Egyszer az egyik lányommal kimentem Bécsbe, válogathatott a boltokban, csak azt kértem, hogy a fa alatt lepődjön meg nagyon, amikor kibontja a csomagot. Most, amikor már unokáim vannak, a gyerekeimet kérem meg, hogy rendeljék meg nekik az ajándékot, aztán én kifizetem. Nem akarok még egyszer abba a helyzetbe kerülni, hogy a múltkor vettem az egyiknek egy drónt, és nem érdekli. A nagy fiam most azt mondta, hogy az óvodás és az első osztályos lányának venne drága számítógépet. Arra nemet mondtam, szerintem még kicsik hozzá. Megengedhetném magamnak, de a pénzt nem szórom. Viszont a nagyobb unokáim közül kettő külföldön karácsonyozik, nekik adok száz-száz eurót – árulta el Klapka György, aki karácsonyra nem akar magának ajándékot. – Nekem megvan mindenem, nem kell semmi. A karácsonyt 24-én egy szűk körben ünnepeljük. Aztán első és második nap jönnek a gyerekek, az unokák, az anyós, az após Németországból. Én főzök, lesz vadas, töltött káposzta, és rántott hús az unokáim kedvéért. Aztán pedig tartok egy nagy, hatvanfős ünnepet december 29-én egy villában, ahol ott van a teljes személyzet és a barátok, Koós Janival és Sas Józsival, étellel, itallal, műsorral, zenekarral. Jól megy, igen, de tudom, honnan jöttem…
