Beleszeretett Sarasotába, a beach fehér homokjába, az amerikai pubokba, kajákba az énekes. A Beatrice frontembere strandolt, napozott, fürdött, majd összefutott egy igazi trópusi viharral.
– A Sarasotai Magyar Napokra hívtak meg, Fenyő Mikivel, az Animals Cannibalsszel és a Bon Bon zenekarral. A helyi magyarok tartják fent ezt a fesztivált, óriási élmény ott lenni – mondja Nagy Feró, majd egyre lelkesebben folytatja.
– Sarasota a világ legklasszabb helye, Miami csak ipari tanuló mellette. Olyan a part, mintha nullás liszttel szórták volna fel, hófehér a homok. Csodás hely! Elsőre meglepett, hogy mennyire el vannak hízva az emberek, de miután végigettük a legnépszerűbb éttermeket, már nem csodálkoztam. Az is tetszett, hogy majd minden pubban van élőzenekar, de legalább egy gitáros-énekes, aki a helyi Nyolc óra munka, nyolc óra pihenést játssza – utal népszerű dalára a zenész.
Azt sem titkolta, hogy mi az, ami borzasztóan zavarta. Az éttermekben, szórakozóhelyeken mindenütt baromi hidegre állítják a légkondit, 15 fok van, dermesztő szél fúj, ezért sapkát, pulcsit kellett felvennie.
– És még pánik is volt! – újságolja Feró. – Általában 30-35 fok van, de pont akkor, amikor a koncert kezdődött, amit egy óriási sátorban rendeztek, kitört egy hatalmas trópusi vihar. Öt méterre álltunk meg kocsival a színpadtól, de nem tudtunk kiszállni, annyira ömlött az eső. A sátor tetején összegyűlt vagy két-három hektó víz, félő volt, hogy összedől vagy valahogy a közönség nyakába ömlik. A fesztiválon voltak íjászok is, őket kérték meg, hogy az íjukkal, lőjenek bele a sátor tetejébe. Így is tettek, de a nyílvesszők ott maradtak, a víz nem jött. Fel kellett mászni, és kitekerni a végükről az úgynevezett tollakat. Na, úgy már befolyt a víz. Óriási tócsák lettek, ott nem tudtak állni emberek. De így is hatalmas buli volt.
