Az énekesnő annyira ódzkodott a házasság gondolatától, hogy el sem akart menni a saját esküvőjére.
Féltve őrzött magánéletéről is mesél Koncz Zsuzsa. Az aranytorkú énekesnő életművét összefoglaló könyv bemutatóját hatalmas érdeklődés övezte vasárnap délután a Rózsavölgyi Szalonban, melyben karrierje legfontosabb állomásai mellett legmélyebb emberi drámáiról is újdonságokat tudhat meg a közönség. Koncz még alig múlt pár éves, amikor szeretett nagypapája egy üzemi baleset következtében életét vesztette, hamarosan édesapja is távozott az életéből.
– Úgy hatéves lehettem, amikor apa, aki addig sem volt igazán jelen az életünkben, végleg eltűnt. Ma már tudom, hogy az ilyesmihez legalább két ember kell – néha több is – és idővel beláttam, hogy nem feltétlenül egyedül rajta múlt, hogy ez így alakult. De akkoriban igen dühös voltam rá, és fogadkoztam: fogja ő sajnálni, hogy csak úgy lelépett... leszek én még híres, akkor majd bánhatja! Nyolcadikosan a Gyerekrádió riporter őrsének tagja lettem, és a Rádió Újságban egy csoportkép jelent meg rólunk. Apámtól, aki Egerben élt, ekkor kaptam egy levelet, hogy tényleg én vagyok-e a képen. Jól nevelt lány lévén, illedelmesen válaszoltam, de addigra már valami elveszett, amit nem találtunk meg többé – írta a könyvében Koncz.
Az énekesnő sohasem beszélt a magánéletéről, olyannyira, hogy még azt se tudni pontosan, mikor vált el egyetlen férjétől, Boldizsár Miklós drámaíró, dramaturgtól, akivel 1970-ben kötött házasságot. A későbbiekben csupán városi pletykákat lehetett hallani a szerelmi életéről, azonban a rossz példákból adódóan, újraházasodni már nem akart.
–...Meg hát nem voltam feltétlen híve a házasságnak, mint intézménynek. A környezetemben lévő példákat kicsit sem találtam vonzónak, tehát elég bizonytalan volt, ha itt lesz is esküvő, elmegyek-e rá? – emlékezett az énekesnő az esküvője előtti időszakra, aki végül hozzáment a 2003-ban elhunyt Boldizsár Miklóshoz.