Több mint fél évszázada tanult meg pókerezni. Korda György hamar a legjobb lett, igaz, a nyeremények nagyságából nem derült ki, hogy itthon csak baráti alapon játszik.
Korda György már hosszú ideje ugyanúgy szakmájának tekinti a pókert, mint az éneklést. Sokat, nagyon sokat gyakorolt, eleinte alaposan megfizette a tanulópénzt.
– A veszteségek után sokszor mondta Sándor Csikar, a legendás focista, akit mesteremnek és mentoromnak tekintek, hogy a kártyát nem lehet megerőszakolni. Sok idő telt el, amíg megtanultam, hogy a „csak azért is megadom” taktikával csak a zsebem ürül ki.
Korda pókerprofesszor szerint a pókernek semmi köze nincs a szerencsejátékhoz, komoly szellemi sport a kártyajáték. Ahhoz, hogy valakiből profi játékos váljon, gyakorlás, kitartás, finesz és némi szerencse is szükségeltetik.
– A csibészség elengedhetetlen, mint minden sportban. A blöffölést lehet akár csalásnak, becsapásnak is nevezni, de sokkal inkább a színjátszáshoz hasonlítanám. El kell játszani, hogy sokkal jobb lapom van, mint az ellenfeleknek, mert különben veszve van minden. Nekem ez jól megy, hiszen mégiscsak előadóművész vagyok.
Hosszú pókerpályafutása alatt nem ült még egy asztalnál csaló játékossal, és a cinkelt kártyával sem találkozott.
– Nem szeretnék tippeket adni senkinek, de persze néhány trükk azért napvilágra került az évtizedek során. Például az összejátszás az egyik legveszélyesebb, amikor három „barát” megvezet egy balekot. Apró, előre megbeszélt mozdulatokkal jeleznek egymásnak, kergetik minél nagyobb veszteségbe a partnert. Aztán osztoznak a nyereségen. De a kamerát ők sem tudják becsapni, a mi klubunkban is kifigyeltük a csalókat, akiket rövid úton az utcára penderítettünk.
Korda György egészen más stílusban játszik itthon és külföldön. A barátaival a partikat kis alapon játsszák, csak úgy, hogy az esetleges veszteség ne fájjon senkinek.
– De ha például Las Vegasban vagy Monte-Carlóban játszottam, egészen más Korda Gyuri ül az asztalnál. Ott nincs kegyelem, agresszív vagyok, nem érdekel, hogy egy olajmágnás, egy gyémántkereskedő vagy éppen egy milliárdos világsztár az ellenfelem. Nincs plafon a hívásoknál, ezért is veszélyes a játék. De szerencsére elmondhatom, hogy az évek alatt abszolút rentábilis vagyok. Néha ugyan vesztettem, de annyit soha, hogy megingassa a család költségvetését. Viszont annyit elárulhatok, hogy a monte-carlói kaszinó legalább négy, őt fürdőszobámat „megépített” a szállodánkban.
