<p>Soha többé nem akar visszatérni a színpadra, inkább utazással és koncerteken tölti a szabadidejét Harkányi Endre, amióta felmondott a Vígszínházban. Egyedül él, a kollégái szeretete tartja életben. </p>
85. születésnapját tartotta kedden Harkányi Endre. Nem ünnepelte, a jeles nap ugyanis nem kezdődött jól.
– Éppen kórházból jövök, semmi komoly, csak egy kis rutin. Beszéljünk egy kicsit később – kérte a színész, aki másfél órával később már örömmel fogadta a köszöntésünket. – Nagyon köszönöm a lapnak és az olvasóknak. Rengeteg kedves üdvözletet kaptam kollégáktól, barátoktól. Nem is hittem, hogy ennyi szeretetre méltó ismerősöm van. Nekem a kollégáim olyanok, mintha a testvéreim lennének. Egyedül élő ember vagyok, a családomat elveszítettem, így ők a legfontosabbak az életemben, az ő szeretetük és érdeklődésük tart életben. Banálisan hangozhat, de így van – mesélte Harkányi.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész három és fél évvel ezelőtt szerződés- és gázsiproblémák miatt mondott fel a Vígszínházban, amelynek kisebb megszakításokkal harminc évig volt a tagja. Tavaly bejelentette végleges visszavonulását, pedig több szereppel is megkeresték.
– Én már kivettem az obsitot, így szokták mondani. Hatvan év után megkaptam a gyémántoklevelet a Színház- és Filmművészeti Egyetemről. Ezzel, úgy érzem, befejeztem. Sem a korom, sem a fizikai állapotom miatt nem vagyok már alkalmas arra, hogy ezt a pályát folytassam. A meglévő erőmet és egészségemet más dolgokra, leginkább a privát életem jobbá tételére használom.
Az ünnepelt azt is elárulta, mivel tölti nyugdíjaséveit.
– Ha lehetőségem van, utazgatok. Rengeteg barátom él külföldön, ritkán találkoztam velük, amíg játszottam. Van egy kis vityillóm Zamárdiban, oda rendszeresen leutazom a barátaimhoz. Szívesen járok koncertekre. A belvárosi létet továbbra is szeretem, kedvesek, barátságosak az emberek, minden itt van körülöttem. Remélem, még megadatik pár év, amíg mindezt élvezhetem.
Generációk szeretik
Harkányi Endre hat évtizedes pályafutása során 151 színházi, 113 film- és tévés szerepet játszott el. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor karrierje hét évtizedes, ugyanis 1947-ben, 13 évesen játszott a Valahol Európában című filmben: szinte magát alakította az utcagyerek szerepében, aki elveszítette családját a II. világháborúban. Később esztergályosnak tanult, ám 1957-től beindult a karrierje.
Színpadi alakításai mellett olyan filmekben játszott, mint a Légy jó mindhalálig, az Utazás a koponyám körül vagy a Sorstalanság. Egyedülálló orgánumát számos rajzfilmben – Mézga család, Vízipók-csodapók – élvezhettük, és szinkronszerepekben is maradandót alkotott, például Danny DeVito állandó magyar hangja volt.
