A 42 éves olimpiai bajnok kajakos második gyermekével várandós, de elsőszülött kislánya miatt egyre nehezebben bírja már a terhességét.
Bizony még egy olyan világklasszis sportolónak is megvannak a maga démonai, mint Kovács Katalin. Erről egy gyerekneveléssel kapcsolatos könyvbemutatón mesélt a háromszoros olimpiai bajnok, aki hét hónapos terhesen már alig várja második lánya, Júlia érkezését.
– Január 22-re van kiírva a születése, nagyon várjuk. Ami kicsit nehézkessé teszi a várakozást, hogy velünk van Luca, aki nyáron már négyéves volt és mindennap megkérdezi, hogy anyuci, mennyit kell még aludni ahhoz, hogy Júlia megérkezzen? Most úgy érzem, nem telik az idő, de bízom benne, a karácsony közeledtével ez a folyamat fel fog gyorsulni – mesélte Kati. A számtalan tisztséget betöltő visszavonult sportolónő aktív édesanyának vallja magát, sőt igazán meghökkentő állítást fogalmazott meg az anyasággal kapcsolatban.
– Tetszik, hogy van dolog, mert nem vagyok az az otthonülős anyuka típus. Kell, hogy legyen gyerekmentes időm, amikor másfajta célokat tűzök ki magam elé és azokért tudok dolgozni. Ha nem így lenne, akkor az ember egy kicsit meghülyülne, vagy depresszióssá válna. Ezt én tudatosan akartam elkerülni. Amikor Luca megszületett, hat hét múlva már sportoltam és igyekeztem felvenni azt a ritmust – mesélte Kati, akinek férje, Ádám volt ebben a legnagyobb segítségére, mivel sokszor az „anyai” feladatokat is átvette a családban, hogy Luca születése után felesége még egy rövid időre visszatérhessen a sporthoz. Kati kitartása és akarata édesanyjától eredeztethető, aki egyedül, vasszigorral fogta őt és testvéreit.
– Hárman voltunk lányok, tinik, egyedül nevelt fel miket. Borzasztó szigorú volt, és most kerek szemekkel nézek rá, amikor elmegyünk hozzá, miket enged meg Lucának. Olyanokat, ami a mi gyerekkorunkban elképzelhetetlen volt. Persze szerinte egy nagymamának az a dolga, hogy kényeztesse az unokáját. Idős korára ellágyult és nem olyan kemény már, mint velünk volt. Elfogadom, csak rossz megélni bizonyos helyzetekben.
