A világ minden pontjáról keresik születésnapján az énekest, aki mégis inkább csendben, családi körben ünnepel.
Hihetetlen, de Koós János betöltötte a 81-et. Nem látszik rajta, a mai napig fellép, akár többször is egy nap.
– Szépen csendben, itthon ünnepelek a feleségemmel – mesélte, mikor gratuláltunk neki. – Holnap jön a lányom, az unokám, a fiam, és koccintunk egyet. A legfontosabb az egészség, hogy dolgozzunk. Folyamatosan fellépek, van, hogy naponta többször is. Ott ülnek a hetven-, nyolcvan-, kilencvenévesek, akik az én dalaimon nevelkedtek, máig hibátlanul tudják a szövegeket. A művész kilenc óra felé szeret felkelni, de születésnapján már nyolckor csörgött a telefon.
– Zdrasztvúj, János, szólt bele Joszif, és felköszöntött oroszul. A gimnáziumban csak egyszer buktam, pont oroszból, ma viszont már beszélek egy keveset. De hívtak Kubából, Kanadából és Balatonfüredről, hogy itt állunk a hajód előtt, és megsimogatjuk, mert tudjuk, hogy ma van a szülinapod. Azt hisszük, mindent tudunk róla, pedig sokan felkapják a fejüket, amikor meghallják, Koós János Bukarestben született, Kupsa János néven. – Gyergyószárhegyen éltünk, apám szobafestő volt, akkor éppen Bukarestben dolgozott. Anyám meglátogatta, és én ott pottyantam ki, így lettem bukaresti születésű. Apám boldog volt, hogy a nővérem után született egy fia is. János nem akarta a nevét megváltoztatni, valaki más tette meg helyette.
– Oboaművésznek készültem, a Zeneakadémiára jártam. A szalagavatón, 1960-ban elénekeltem Vico Torriani néhány dalát, mire meghívtak fellépni az Erkel karácsonyi gálaestjére. A plakáton olyan nevek szerepeltek, mint Bilicsi Tivadar, Honthy Hanna, Psota Irén, Márkus László és Koós János. Felháborodtam, hogy nincs ott a nevem. Panaszoltam a rendezőnek, mire azt válaszolta: ott van, legalul. Az Koós, az én becsületes nevem Kupsa János. Mire ő: már ne haragudjon, de Kupsa néven nem lehet táncdalt énekelni. Így lettem Koós.
