Pár éve még a teljes összeomlás határán volt, ma azonban újra tud örülni az életnek a hetvenéves színész.
A sok szakmai kudarc, kirúgások és egy idegösszeomlás után újra boldog Maros Gábor. Az Opera és Operett Színház egykori csillagának a napokban volt a 70. születésnapja, amit a sok kellemetlenség és szakítások után szerencsére nem egyedül kellett ünnepelnie.
– Nem egyszer voltam padlón életem során–mondta lapunknak a színművész.
– Magam sem hittem akkor, de sikerült kilábalnom belőle. Az első csapás akkor ért, amikor a csúcsok csúcsán Petrovics Emil kipenderített az Operaházból. Azt épp hogy túléltem, idegösszeomlást kaptam. Mély depresszióba estem, naphosszat ültem otthon a fotelben, és meredtem magam elé. Nem csoda, hogy összeomlottam, akkor vált el tőlem a feleségem, Bencze Ilona is. A Sportkórház egyik pszichológusa húzott ki a bajból. Utána jött a másik csapás, amikor négy éve az Újszínházban egy idő után nem kaptam egyetlen szerepet sem. Azóta sem értem, mi történt. Semmilyen magyarázatot nem kaptam rá. Miután nem volt egy fillérem sem, elhagyott a barátnőm is. Akkor kezdtem el árulni a házamat Karácsondon, mert a hatvanezres nyugdíjamból nem tudtam megélni. Már húszmillió forintért is eladtam volna, de nem vették meg, mert nagy a szegénység arrafelé. Ma is abban lakom.
Felmerül a kérdés, miből tartja fenn magát, és a házat, ha nincs munkája?
– Az égiek mindig megsegítenek. Amikor elfogy az utolsó pénzem, akkor jön egy meghívás, énekelni járok, ahová hívnak. De nagyon szeretnék színházban dolgozni, hiszen van színész, aki még kilencvenévesen is dolgozik.
Az égiek tényleg Maros Gábor mellett vannak ha munkája egyelőre nincs is, pár éve újra rátalált a szerelem.
– Amikor odalett a munkám, megint nagyon rossz passzba kerültem. A házat sem tudtam eladni, és munkám sem volt. Egyszer csak jött egy telefon, így ismertem meg Marikát, akivel azóta is együtt vagyunk. Nagyon megtetszett a hangja a telefonban, és találkozót kértem tőle. Azóta is mellettem van, és nagyon boldogok vagyunk.
Érzékenységgel jár a siker
