Túl van a kilencvenedik évén, de szellemileg teljesen friss. Régi betegsége, a csontritkulás szobafogságra ítéli Máthé Erzsit, mégis élvezi az életét.
Évek óta visszavonultan él budai otthonában a Kossuth-díjas művész, aki manapság már nemcsak azért nem hagyja el otthonát, mert nem akarja, egészsége sem engedi. Interjút ritkán ad Máthé Erzsi, de a Bartók Rádió Lemezelő című műsorában Madarász Zsolt műsorvezetővel kivételt tett. A nosztalgiázás mellett szóba került az egészségi állapota is.
Barátnője, Schubert Éva halála után saját sorsáról is megrázóan nyilatkozott Máthé Erzsi.
– Az elmúlt hónapokban több nagyszerű pályatársat, barátot veszítettem el, és nagyon fájónak érzem a hiányukat. Szorongva gondolok arra is, hogy nemsokára én következem. (…) Már régóta félek az elmúlástól – mondta a Blikknek júliusban a színésznő.
– Nagyon nehezen járok már a korom miatt, de egy kerettel bevánszorogtam – mondta kedves közvetlenséggel az interjú elején Máthé Erzsi, hozzátéve: a járást segítő eszköz azért is zavarja, mert bár arra találták ki, hogy a beteg könnyebben tudjon mozogni a segítségével, valójában épp emiatt képtelen elhagyni a lakást, és elmenni például színházba.
– Igen, járókerettel járok, nincs mit csodálkozni ezen, elmúltam már kilencven. De az elmém még viszonylag ép – mondta később lapunknak jókedvűen a Kossuth-díjas színésznő. – Fiatalkorom óta csontritkulásban szenvedek. Fájdalommal jár ez a betegség, de ami nagyobb baj: helyhez kötött vagyok, már kocsit sem tudok vezetni miatta – folytatta a Nemzet Színésze.
A gondok azonban nem törik meg életkedvét.
– Nem szomorkodom ezen, óriási dolog, hogy még vagyok egyáltalán. Még mindig tudok örülni, vannak örömeim az életben. Ma délután például kimegyek a kertbe a napsütésbe. Örülök az életnek, szeretek élni – mondta Máthé Erzsi, aki már nem hiányolja a színpadot.
– Hatvanöt év alatt kijátszottam magam egy életre. Hatodik éve, hogy visszavonultam. Nem szeretnék játszani, ha igény lenne rá, akkor sem. Elfáradtam. Van ilyen állapot. Nem tudom, kiüresedtem?