<p>Luxusjachtért sem adta a testét.</p>
Panaszolja, hogy mennyit dolgozik a kertben. Miért csinálja?
Ez szerez örömet.
De semmire nincs ideje.
Persze, hogy nincs. Ez egy körforgás. Vagy a kert, vagy az állatok, vagy a lakás. Nem akarok pihenni, nem szokásom. Sosem fogok, majd a temetőben.
Esténként csillogó partikra jár?
Ebből áll az életem, csillogásból, partikból… Ha fizetnének, se mennék el. Sok barátom van, hívnak, de nagyon megválogatom, hová megyek. Az időm drága, feleslegesen nem töltöm. Meg kell tanulni nemet mondani.
Mert nem függ senkitől.
Pontosan. Senkinek nem tartozom, nem vagyok lekötelezve. Egy barátom mondta huszonvalahány éve: mi vagyunk a leggazdagabb emberek. Miért? Mert soha nem volt egy fillér adósságunk se. Addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaród ér. Így szocializálódtam, így éltem, nekem ez természetes. Szépen kerestem, volt miből félretennem, de mindig csak olyan vágyaim voltak, amelyekre futotta.
Persze, mert még a jachtot is ajándékba kapta. Az milyen volt?
Mintha most megnyertem volna a lottóötöst. De amikor a pali nem úgy viselkedett, hozzávágtam a jacht kulcsát, a nyolckarátos briliánsgyűrűjével együtt. Ez 72-ben történt, Korda Gyuri a tanúm.
Meséljen!
A Baricska csárda tulajdonosának, Kakukk Bandinak volt jó barátja ez a román származású, Nürnbergben élő pali, Ervin Wágner. Eljött a Balatonra, a Marinában laktak a német barátnőjével, ahol mi minden este felléptünk a bárban Máté Péterrel, Korda Gyurival, Mátrai Zsuzsával, Magay Klementinával, illusztris előadókkal. Utólag tudtam meg, hogy amikor ez a pali meglátott, azt ígérte Bandinak, ha bemutatja nekem, és ő a magáévá tesz, kap egy sport Mercedest. Sündörgött körülöttem, de észre se vettem. Egész nap süttettük magunkat a strandon, a fiúk behúztak gumimatraccal, behozták a pezsgőt, a sült halat. Így éltem, saját udvartartásom volt.
Sokan irigylik érte…
Bandi mindent elkövetett, regéket mesélt erről a férfiról, de akkor sem érdekelt. A pali egyik este óriási italozás közepette a parton összecsődítette a népet, és lehúzott a hajóról egy nemzeti színű zászlót, ami alól kibukkant a félméteres aranybetűkkel kiírt nevem: Ilona. Hozzávágott egy üveg pezsgőt, és nekem adta. Halvány gőzöm nem volt egy csónakról se, nemhogy egy jachtról. Úszni se tudtam. Mindenki becsípett, a férfi fizette a pezsgőt. Másnap gondoltam, avassuk már fel a „csónakot”, ami hatalmas, gyönyörű hajó volt. Kakukk felesége Tihanyban a Sport szállót vezette, menjünk át oda! Jött Korda, Mátrai Zsuzsa, voltunk vagy tizenketten. Megkérdeztem, melyik a gáz, a fék, és toronyiránt gond nélkül átmentem. Hatalmas viharban jöttünk vissza, háromméteres hullámok közt, de nem féltem.
A pali is ott volt a hajón?
Á, szóba sem álltam vele. Pedig az egyik nagy összejövetelen letérdepelt elém, és egy tízkarátos briliánsgyűrűvel megkérte a kezem. Addigra hazaküldte a barátnőjét. De hiába, semmi nem történt. Az is fontos a történethez, hogy volt a portán egy agilis, duci kislány, aki mindenáron férjhez akart menni. Leszólította Ervint, és azt hazudta neki, én mindenkivel lefekszem, csak vele nem. Erre a pasi leitta magát, majd részegen becsörtetett a szobámba, és a fejemhez vágta, hogy mindenkivel lefekszem, csak vele nem. Na, akkor kitört belőlem Kőbánya. Ne firtassuk, milyen cifraságokat mondtam. Végül pedig hozzávágtam a jachtkulcsot, a briliánsgyűrűt, hogy azzal…, mert velem biztosan nem fog. Ez volt az én jachtom hatalmas sztorija.
Eltűnt örökre?
Már Richárddal (dr. Nagy Richárd, az MTV elnöke volt – a szerk.) éltem együtt, jó tíz évvel később, amikor becsöngetett. Egyszer-kétszer meglátogatott, ők beszélgettek, én felöltöztem, elmentem. Vegyészmérnök volt, festékgyáros.
Tőle kapta a házat?
Jaj, istenem! A házat nem tőle, a harisnyagyárostól kaptam. Mindent összekever.
Pardon!
Ő szerény volt, csendes, semmit nem akart tőlem. Az tényleg mesébe illik. Nem hiszem, hogy ma vannak ilyen emberek. Bár olyan sincs, mint Richárd volt. Mellém mindig a nagyformátumú férfiak szegődtek. Aki a legtovább kitartott, azt elfogadtam.
Na és a szerelem?
Nem foglalkoztatott. Dolgozz öt helyen, reggel héttől hajnali négyig, és akkor legyél szerelmes! A munka volt a szerelmem, akkor éreztem jól magam, ha dolgozhattam. Most is lenne dolgom, befejezhetnénk?
Persze, ha kimondja a teljes nevét.
Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis Ilona Mária Erzsébet Teréz hercegné, 1974. február 24-én mentem férjhez, azóta vagyok hercegné.
A világ ötödik leggazdagabb családjába házasodtam, a világ 36. hercegnéje lettem. De egyszerűbb a magyar nevem, és büszkébb is vagyok rá. Gyöngyössy Kisbesztercei Medveczei Medveczky Ilona Mária Erzsébet Teréz. Én ezt sokáig nem tudtam, szegény anyám Richárdnak mondta el, aki megkérdezte, miért nem mondta el nekem. Azt válaszolta: ezért adtak volna kenyeret 45-ben? Hároméves voltam, amikor a vonat tetején utaztunk Gyöngyösre krumpliért, zsírért, mert Pesten nem volt ennivaló.
Sokszor említi Richárdot.
Tíz éve halt meg. Most is itt a képe előttem. Mécses ég mellette.
Megérte hozzámenni a herceghez?
Abban az időben minden pénzt megért a szabadság. Nem lehetett kimenni az országból, de nekem ne dirigáljon senki! Se a pártállam, se az Interkoncert. Nekem még az anyám se dirigált. A szabadságért mindent megadtam. És ha már lúd, legyen kövér! Miért mennék hozzá egy egyszerű emberhez, ha herceget is megvehetek? (Nevet) Egy vagyont fizettem a hercegnői címért, de a pénz nem számított. Semmire nincs időm, még itt állnak a feldíszített karácsonyfák a házban. Kilenc.
Miért kilenc?
Ahány halottam van, akiket szerettem. Apám, anyám, Richárd, az első szerelmem…
Mégiscsak volt szerelmes.
Tizenhat voltam. Az első érintés. Amikor meghalt, vittem egy szál vörös rózsát, amit betettek mellé…
Névjegy
Született: 1941. március 4., Budapest
A kőbányai MÁV-lakótelepen nőtt fel, szerény körülmények között. Hétévesen került az Állami Balettintézetbe.
1960-ban a Pécsi Baletthez szerződtették, utána a Tarka Színpad következett, majd a Kamara Varieté.
Magyarország legkeresettebb revütáncosnőjeként beutazta az egész világot.
Dr. Nagy Richárd, a MTV akkori elnöke volt az élettársa 1982-től haláláig. Érdemes művész.
